János Zsigmond

brandenburgi választó-fejdelem (1608-19), szül. 1572., megh. 1619 dec. 23. Atyját, Joakim Frigyest 1608. követte a trónon. Területi tekintetben kis országát tetemesen nagyobbította, igy Clevevel, Markkal és K.-Poroszországgal. 1609. a megüresedett jülich-clevei hercegségre emelt igényt és a dortmundi herceggel egyelőre megosztozkodott az örökségen; 1614. pedig olyanformán szerződtek, hogy Cleve, Mark és Ravensberg Brandenburgnak jusson. A harmincéves háborut megelőző villongások következtében J. azonban nem jutott ezen örökség tényleges birtokába. Ami pedig Keleti-Poroszországot illeti, annak rendei hallani sem akartak a «brandenburgi zsarnokság»-ról, ámbár J., mint Albrecht, az utolsó porosz herceg legidősebb leányának férje, jogos igényt emelt az örökségre. És nem is jutott előbb Poroszország birtokába, mignem az országot a rendek kivánsága szerint a lengyel királytól hűbérül nem vette és ezért évi adófizetésre nem kötelezte magát. 1613. J. a lutheránus vallásból kitért a református hitre, mely lépésével ujból maga ellen ingerelte a brandenburgi porosz rendeket, kik különben Anna fejdelemasszonyban hatalmas pártfogóra akadtak. Ezek a körülmények arra birták J.-t, hogy 1614. türelmi rendeletet bocsásson ki, melynek szelid elveit utódai is szemmel tartották.

Forrás: Pallas Nagylexikon