Jolsva

(Jelsava, Eltsch), rendezett tanácsu város Gömör vármegyében, a Jolsva-patak völgyében, a nagyrőcei járás szolgabirói hivatalának székhelye, (1891) 436 házzal és 2419 lakossal (közte 1092 magyar, 1249 tót, 39 német), posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Iparüző város, melynek szeggyára, pokrócipartelepe, alsófoku kereskedelmi iskolája, nőipariskolája, iparostanonc-iskolája, takarékpénztára van; gabonapiaca is élénk. Vidékén sok jó gyümölcs terem s vasércbányák vannak. Eredetét I. Béla királyra viszik vissza, ki ott bányaművelést folytatott. A felette emelkedő hegyen állott vára, honnan vette nevét az azt biró Ilosvai v. Jolsvai-család, közeli rokona a Lorántffynak, kikkel egy közös törzsből (Ratold) származott. A Jolsvai-család Györggyel már 1435. kihalt. Ez a György J.-t a pelsőci Bebekeknek zálogosította el, kik már - egy közoklevél szerint - IV. Béla idejében is birták királyi adományképen J.-t. Ez ellen azonban tiltakoztak a rokon Lorántffyak, a király pedig a Perényieknek adta a várat és tartozékait ugyancsak zálogba. Erre hosszas küzdelem fejlődött ki a Bebekek és a Perényiek között, mely alatt J. minden királyi parancs ellenére tényleg folyton a Bebekek kezén volt. Rövid időre Giskra hadai foglalták el s ezeknek elüzetése után a vár rommá változott. Tartozékai a Bebekek után a Széchy-családra, ennek kihalása után, illetőleg birtokainak 1670. történt elkobzásával a királyi fiskusra szállottak. 1720. vette meg Koháry István s róla leányágon örökölték a Koburg hercegek, kiknek J.-n, a hajdani templarius kolostor helyén, igen szép kastélyuk van. V. ö. Bartholomaeidesz, Not. Göm.; Hunfalvi J., Gömör és Kishont t. e. vármegyének leirása; Csánky D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában; Nagy J., Magyarország családai V.

Forrás: Pallas Nagylexikon