Kandra

Kabos (Jakab), történetiró, szül. Felsőbányán (Szatmár) 1843 április 29. Az elemi iskolát szülőföldjén és Szatmárt, a gimnáziumot és teologiát Egerben végezte; mint segédlelkész Szihalmon, Kis-Tályán (Eger mellett) és Verpeléten működött, 1877. hejőbábai, 1878. nyirlugosi lelkész lett. Tanulmányai kedvéért különben is szegényes állomásáról lemondván, 1881. Egerbe tétette át magát főszékesegyházi karbeli papnak, s ott működik jelenleg is. Jegyzője a káptalani országos levéltárnak, s tagja több tudományos társulatnak és bizottságnak. Nagyszámu archeologiai, történelmi, helyrajzi tanulmányt, cikket, monográfiát, ismertetést közölt a Századokban, Archaeologiai Értesítőben, Arch. Közleményekben, Turulban, az Osztr.-M. Monarchiában, és egri meg miskolci lapokban, továbbá az Adatok az egri egyházmegye történetéhez c. folyóiratban, melyet ő alapított s két első kötetét szerkesztette 1885-88. (kiadja az egri egyházmegyei irodalmi egylet.) Eredeti oklevéltanulmányokon alapuló buvárlatai különösen egyes ősnemzetségek, várispánságok, megyék, egyházak történetére nézve, első sorban Borsod, Heves, Szabolcs vármegye, az egri egyházmegye multjára nézve fontosak. Önállóan megjelent munkái: Szabolcs vármegye alakulása (akad. értekezés a tört. tudom. köréből XII. köt. 2. sz. Budapest 1885); Alba Samu király (u. o. Budapest 1891). Vannak egyházi és szépirodalmi munkái is (ford. Fabiola nővérét stb.)

Forrás: Pallas Nagylexikon