Kandra
Kabos (Jakab), történetiró, szül. Felsőbányán (Szatmár) 1843
április 29. Az elemi iskolát szülőföldjén és Szatmárt, a gimnáziumot és
teologiát Egerben végezte; mint segédlelkész Szihalmon, Kis-Tályán (Eger
mellett) és Verpeléten működött, 1877. hejőbábai, 1878. nyirlugosi lelkész
lett. Tanulmányai kedvéért különben is szegényes állomásáról lemondván, 1881.
Egerbe tétette át magát főszékesegyházi karbeli papnak, s ott működik jelenleg
is. Jegyzője a káptalani országos levéltárnak, s tagja több tudományos társulatnak
és bizottságnak. Nagyszámu archeologiai, történelmi, helyrajzi tanulmányt,
cikket, monográfiát, ismertetést közölt a Századokban, Archaeologiai
Értesítőben, Arch. Közleményekben, Turulban, az Osztr.-M. Monarchiában, és egri
meg miskolci lapokban, továbbá az Adatok az egri egyházmegye történetéhez c.
folyóiratban, melyet ő alapított s két első kötetét szerkesztette 1885-88.
(kiadja az egri egyházmegyei irodalmi egylet.) Eredeti oklevéltanulmányokon
alapuló buvárlatai különösen egyes ősnemzetségek, várispánságok, megyék,
egyházak történetére nézve, első sorban Borsod, Heves, Szabolcs vármegye, az
egri egyházmegye multjára nézve fontosak. Önállóan megjelent munkái: Szabolcs
vármegye alakulása (akad. értekezés a tört. tudom. köréből XII. köt. 2. sz.
Budapest 1885); Alba Samu király (u. o. Budapest 1891). Vannak egyházi és
szépirodalmi munkái is (ford. Fabiola nővérét stb.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|