kantianizmus

Immanuel Kantnak (1724-1804) a klasszikus német filozófia első képviselőjének gondolati rendszere. Kant ismeretelméletében abból indult ki, hogy amikor az ember megismer, akkor pusztán érzékel; minden ismeret, amely tudatunkba jut, csak érzékszerveinken keresztül jut oda, tehát csak érzékszerveinkben létezik, csak arról tudunk, amit érzékelünk. A tudat szerkezetében különös helyet foglal el az idő és tér, amelyet Kant nem az objektív lét formáinak, hanem szubjektív szemléletünk formáinak mond. A világ - szerinte - nincs időben és térben, hanem az idő a belső, a tér pedig a külső szemlélet formája. A tudományos ismereteket illetően arra a következtetésre jut, hogy azok megbízhatósága csakis az érzékelésnek és értelemnek a tapasztalattól független és a tapasztalat előtti, velünk született (a priori) formáiban rejlik. Kant elismeri, hogy érzékleteink a rajtunk kívül levő valóságból erednek, melyet magában való dolognak (Ding an Sich) nevez. Ez éppen azért "magában való", mert megismerhetetlen. Amikor érzékelünk, mindig csak a felületet, a jelenséget érzékeljük, a "magában való dolog", a rajtunk kívül levő világ megfoghatatlan, megismerhetetlen. Tehát van egy szubjektív világ és van egy objektiv világ, a magánvaló dolgok világa, ez azonban megismerhetetlen. Ezért mondja Lenin, hogy Kant a materializmus és az idealizmus között ingadozik. A Kant filozófiája utáni érdeklődés 1848 után, a polgárság kezdődő hanyatlásával lendült fel, de az ún. neokantiánusok elsekélyesítették Kant tanainak értékes elemeit, s az igy átformált kantianizmust az imperializmus apológiájának szolgálatába állították.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• filozófia
• rendszer
• ismeretelmélet
• ember
• tudat
• idő és tér
• objektív
• szubjektív
• érzékelés
• tapasztalat
• valóság
• felület
• jelenség
• materializmus
• idealizmus
• polgárság
• imperializmus