Kaprinai

István, tudós jezsuita, szül. Érsekujvárt 1714 szept. 14., megh. Nagyszombatban 1786. Már 15 éves korában a Jézus-társaság kötelékébe vétetett föl. A bölcsészet és hittudományok doktorává avattatván föl, Nagybányán és Nagyváradon mint hitszónok működött, Kolozsvárt öt esztendeig tanította a bölcsészetet, majd ismét mint hitszónok működik Győrött két esztendőn keresztül. Kassán kilenc esztendőn keresztül a történet és a szónoklattan, majd a szentirás magyarázat tanára. Közben-közben pedig az egész országban népmissziókat tartott, sokat visszatérített a kat. hitre. Fejér György különösen kiemeli, hogy hét esztendőn keresztül a cigányok oktatásával foglalkozott. A magyar történetre vonatkozó okmányok és egyéb adatok egyik legszorgalmasabb gyüjtője volt. Közel százhatvan kötetet tesznek ki összes munkái, gyüjteményei. A történetirással már Kassán kezdett foglalkozni 1764., majd 1766-tól a rend eltörléséig Nagyszombatban. A rend eltörlése után Budán tartózkodott. Nemcsak latin, hanem magyar nyelven is irt. Művei közül megemlítjük: Ecclesiae Dei propagator (Kassa 1745); De arte amicitiae parendae, conservandae, et dimittendae, libri tres (Kolozsvár 1750); Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad regis Hung. (Bécs 1767-71).

Forrás: Pallas Nagylexikon