Karlovszky

1. Bertalan, képiró, szül. Munkácson 1858., honnan szülői csakhamar Budapestre költöztek. Itt elvégezve iskoláit, minthogy semmi kedvet nem mutatott a további tanulásra, szülői a kadét-iskolába adták. K. azonban, ahelyett, hogy az előadásokat hallgatta volna, folyvást rajzolgatott, meglepő ügyességgel vetve papirra tanulótársainak és tanárainak arcképeit. Az Ujépületben mindenki a fiatal művészről beszélt s kisérletei annyira meglepték előljáróit, hogy Pyrker őrnagy, kinek arcképét fénykép után szintén megfestette, a bámulatos hasonlatosság által elragadtatva, azt a tanácsot adta az anyjának: beszélje le fiát a katonáskodás gondolatáról s adja a művészeti pályára. Igy került K. három évi kadétoskodás után a mintarajztanodába. Innen a müncheni festészeti akadémiára ment, hol négy esztendőt töltött, előbb mint Benczur Gyula, később mint Seitz Ottó tanítványa s egy ízben érmet is kapott természet után készült rajzaiért. Munkácsy később Párisba hítta, sőt helyet is adott neki műtermében, hol egy évet töltött s azalatt Munkácsy festési modorát annyira elsajátította, hogy műveit a mestereétől alig lehetett megkülönböztetni. Szalon-genreképei a francia fővárosban csakhamar ismertté és kedveltté tették. Első nagyobb képe: A duzzogás, valódi feltünést keltett és csakhamar olyan népszerüvé vált, hogy másolatokban minden kirakatban látni lehetett, sőt legyezőkre is festették. Képeit még ugyszólván a festéktől nedvesen kezdték megvásárolni a műbarátok s egy finom ízlésü francia kritikus elnevezte őt a «palette virtuozá»-nak. Műveit könnyen eladhatta volna Párisban is, de előnyösebbnek tartotta egy műkereskedővel lépni állandó összeköttetésbe, ki számára Amerikában teremtett piacot. Újabb képei: olaj- és vizfestmények ezentul egyformán Amerikába vándoroltak, hol érettük magas árakat fizettek az amateurök. Merveilleuse címü képét p., melyet először 3000 frankért adott el Kleinbergernek, még aznap 4000-ért vásárolta meg Hodjek amerikai képkereskedő, és ettől egy amerikai műbarát már 16,000 frankon váltotta magához. K. művei közül nevezetesebbek: A borozó (XIII. Lajos korából), az Olvasó, a Magyar Paraszt, a Fürdő nő és a Légyott Luxembourgban. Festett ezeken kivül számos costume-képet (többnyire XIII. Lajos korából), mintegy 30 csöndéletet, több női fejet s két másolata Boticelli után általános feltünést keltett. A fiatal művész képei a rajz rendkivüli pontossága, a szinezés bája és a jellemzés kiváló ereje által válnak a magyar festőművészet legértékesebb termékeivé. K. tizenkét évet töltött Párisban, s 1894. tette át lakását végleg Budapestre, bámulatos finomságu női arcképeivel fölkeltve a közönség bámulatát és a kritika egyhangu elismerését. K. jelenleg egy nagyobbszabásu festő-iskola felállításán fáradozik.

2. K. Géza, kémikus, az előbbinek öccse; szül. Rimaszombatban 1860 nov. 22. Középiskolai tanulmányait Budapesten és Kecskeméten végezte. Előbb a gyógyszerészi pályán volt; egyetemi tanulmányai befejeztével Than tanár asszisztense 1883-92. Ezután átvette a Gyógyszerészi Közlöny szerkesztését. Több szakdolgozatot irt (A gázok áthatolása abszorbeáló anyagokon, Term.-tud. Közl. 1886; Néhány újabban kristályosított vegyületről, Pótfüzetek 1889 stb.). Több cikke a Gyógyszerészeti Közlönyben jelent meg, melynek megalapítása óta (1885) munkatársa volt. A rubidium ammonium bromidot előállította; ajánlatára Laufenauer tanár e só gyógyhatását tanulmányozta. A kedvező eredmény közlése óta (1890) használják a rubidium sóit gyógyszerül (idegbántalmak). Önálló műve: A gyógyszerek magyar tudományos, népies és tájelnevezései (Budapest 1887), továbbá lefordította Bunsen egyik munkáját: Útmutatás az ásványvizek elemzéséhez (u. o. 1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon