Károkatona

karó-katona, kormorán (állat, Phalacrocorax Briss.), az úszók rendjébe, az evezőlábuak csoportjába és a Phalacrocoracidák családjába tartozó madárnem. E madaraknak többnyire kis fejök, középhosszuságu erős csőrük van. A horgasan végződő csőr szélei harántul álló szarulemezek nélkül. Orrlyukaik alig láthatók, farka rövid, lekerekített, 12-14 kormánytollal. Csüd rövid, úszóhártyával összekötött ujjai (4) hosszuak. Körülbelől 35 faja ismeretes, melyek az egész világon elterjedvék és veszedelmes halpusztítók. Hazánkbn két faj él, u. m. a nagy-K. (Ph. v. Graculus carbo L.) fénylő feketés-zöld, barnás háta és válla sötéten szegélyezett tollakkal, a torok körül fehér, a has oldalain néha fehér foltokkal. Nyáron a nyakszirton finom fehér tollas bóbitával. Csőre és lábai feketék. 14 kormánytollal. Hossza 90, szárnyhossza 36, farkhossza 18 cm. Majdnem az egész földön el van terjedve. Vándormadár. Hazánkban a Duna és Tisza közt közönséges. Nálunk fészkel és költ is. Áprilisban 3-4 kékes zöldesfehér sárgán pettyezett tojást rak, melyeke a szülők közösen költenek ki négy hét alatt. Juniusban másodszor költ. Fogságban tartható és terjeszthető. Zsíros húsát a lappok és az arabok eszik is. Khinában azelőtt halfogásra is használták. Európában a XVII. sz.-ban hasonlóan űzték e sportot; különösen Hollandiában, a Stuartok alatt Angliában és egész XV. Lajos uralkodásáig Franciaországban. A halfogásra könnyen betanítható. - A kis-K. (Ph. vagy Graculus pygmaeus Pall.) fénylő fekete szinü, gesztenyebarna nyakkal és fejjel. Torka nyáron fehér. 12 kormánytollal. Hossza 57 cm., szárnyhossza 21 cm., farkhossza 16 cm. Hazája Európa D-i, Afrika K-i és Ázsia D-i része. Vándormadár. Hazánkbn ritkább mint az előbbi. Áprilistól októberig tartózkodik nálunk és költ is. A K. szómagyarázatát, l. Kara.

Forrás: Pallas Nagylexikon