Karperec

már a legrégibb ókorban is ékszer gyanánt szolgált, melyet a karokon - inkább a csukló, mint a felső karon - viseltek s a különböző kulturának megfelelően különböző anyagokból készítettek. A görögöknél ércből öntött kigyóalakban csak a nők viselték, mig a férfiak gyűrüt (l. o.) hordtak; ugyanigy volt az araboknál is. A rómaiaknál (armilla) férfiak és nők egyformán viselték, de legtöbbnyire csak a jobb karon (ezért dextrale); a császárok mint kitüntetést (galbeus vagy galbeum) szokták a K.-t adni vitéz harcosaiknak. a persáknál s a többi keleti népeknél a K. néha oly széles, hogy csaknem az egész alsó kart befödi. A vad néptörzsek szintén viselnek K.-t, mely madarak tollából, apró kagylókból, leölt állatok vagy ellenségek fogaiból stb. készül. Különösen kedvelték a K.-et az ókori és középkori németek; ennek neve Bauge (bouc, vagyis gebogenes) volt s részint kitüntetés vagy barátság, vagy jutalom fejében osztogatták és kicsrélték egymás között; sőt még pénz gyanánt is szolgáltak. A K. kezdetben vasból volt, csak a merovingiek korában tünedeztek fel az ezüst és arany karperecek. Midőn XIV. Lajos korában a nők divatba hozták a födetlen karokat, egyszerre nagyon elkezdték viselni a K.-t is; ekkor a férfiak is hordozták: mint szerelmi zálogot, mellyel őket a nők kitüntették. A XVIII. sz. vége óta - amikor az alsó és felső karon is viseltek K.-t - ezen ékszer mindig jobban divatba jött s ma már roppant fényűzést űznek vele. Legutóbb a férfiak is felkapták a karperec viselését, de ez a divat nem igen hódít. L. még Karspiral.

Forrás: Pallas Nagylexikon