Kasmir

(Kaschmir), a brit-indiai császárság hűbérállama a Karakorum-hegylánc, Tibet, Pendsab és Dardisztan között, 209,500 km² területtel, (1891) 2.543,952 lak. A dsamnui maharadsa uralma alatt álló terület a tulajdonképeni K.-ból, Dsamnuból, Kistvar, Vardvan, Dzanszkar nevü himálajai völgyekből, Gilgitből (l. o.), Baltisztanból (l. o.) Ladakhból (l. o.) áll. a tulajdonképeni K. magas hegyektől körülfogott hosszukás, 1830 m. átlagos magasságu völgy, egykori tófenék, amelynek területe, beleszámítva a hegylejtőket is, mintegy 10,000 km². ÉK-i szélén vannak a legmagasabb hegyek; itt a Pabat v. Dijamir (8105 m.), a Kantal-láncban a Kolaltoi (5440 m.) a legmagasabb; a DK-i határon ellenben a hegyek a legalacsonyabbak (mintegy 3000 m.). A hágók, amelyen át K.-ba juthatni, a hó miatt nem mindig járhatók; a főbbek ÉNy-on a Baramula (l. o.) és Puncs, DK-en a Banihal (4322 m.), ÉK-en a Drasz (3445 m.) és É-on a Daravar (3905 m.). A Dsilam (l. o.) egész hosszában DK-ről ÉNy-nak átfolyik rajta és a Baramula-szoroson áttörvén, elhagyja. Számos a mellékfolyója, ezek közül a nagyobbak: a Lidar, Haripar, Rama, Csang és a Paru. Számos tava közül a nagyobbak a Valar, a Manasz Bal és Dal. Éghajlata olyan mint a többi Himálaja-völgynek, csakhogy nyugati fekvésénél fogva esősebb. A tél 3 hónapig tart, amikor bőven esik a hó is. Ellenben márciusban a növényzet új életre ébred és akkor K. földünk egyik legszebb része; happy valley (boldog völgy), miként az angolok nevezik; gyönyörü fekvése, virágzó növényzete volt az oka annak is, hogy a paradicsomot benne vélték föltalálni. A kulturnövények a legkülönbözőbb gyümölcsök, a gabonafélék és a szőllő, a völgyfenéken pedig a rizs. A fauna nem gazdag; barna medvék, farkasok, sakálok és egy leopardfaj a ragadozók; szarvasok, gazellák, vadkecskék nagy számmal vannak a hegyek lejtőin. Házi állatok főképen a K.-kecske, a szarvasmarha és a ló, amely utóbbi kicsiny ugyan, de igen erős és nagy teheket képes elviselni. A lakosok mohammedánok és a közép-tengeri fajból valók; a nők szépsége hires egész Indiában. A legfontosabb iparág a hires K.-i sál-szövés, melynek egyik faját a pasmintát az ottani kecske szőréből, a másikat, az aszali taszt, a vadkecskék szőréből készítik; foglalkoznak azonkivül a kasmiriak rózsaolaj (attar), bőrtárgyak és igen szép fegyverek készítésével. A kormányt az angol hűbéruralom alatt álló maharadsa gyakorolja, aki Szrinagarban lakik.

A hagyomány és a XI. sz.-ból való Radsatarangini címü K.-i krónika szerint K. Kr. e. 259-222-ig Aszoka császár birtoka volt. 1315. meghódította az országot Sams-Udin császár és lakóit az iszlámra térítette. 1586. Akbar a mongol birodalomhoz csatolta. 1752. az afghánok kerítették hatalmukba és meg is tartották 1819-ig, amidőn a szikek tették magukat uraivá. Mindjárt a hódítónak, Randsit Szingnek halála után (1839) K. önállóságra törekedett, ami a szikek birodalmának feldarabolódása után részben sikerült is. Miután ugyanis az angolok 1849. a 11 éves Dalip-Szinget trónjáról és birtokairól való lemondásra szorították, Dsamu fejedelmét, Gulab Szinget maharadsai rangra emelvén, K.-t is átengedték örökös birtokul oly föltétel alatt, hogy a britek hűbéruralmát elismeri. V. ö. Torrens, Travels in Ladak, Tartary and K. (1862); Drew, The Jummoo and K. territories (London 1875); Bellew, K. and Kashgar (1875).

Forrás: Pallas Nagylexikon