Kempis

Tamás, szerzetes, egyházi iró, született Kempen városában 1380 körül, megh. 1471 jul. 24-én. Tulajdonképeni neve Hämerken v. Hemerken Tamás volt, 1395-től kezdve tanítványa volt Radevyn Florentiusnak Deventerben. 1400. tagja volt a windesheimi kongregációnak, hol 1413. pappá szenteltetett. 1429. a zárda másodfőnökévé lett. K. épp ugy mint többi szerzetestársai szabad idejét könyvek irására vagy másolására használta. Már 1417. említik, hogy egy misekönyvet másolt. Műveit szerzetes társai számára irta. A könyvnyomtatás feltalálása után könyvei rögtön nyomtatásban is megjelentek. Legrégibb kiadások: a párisi 1493. és a nürnbergi 1494. Művei: Prédikációk, mintegy 30 szt. beszédet tartalmaz; kisebb vallásos iratai; életrajzok; levelek, énekek s himnuszok. Összes művei közt kétségtelen legszebb s legkitünőbb Krisztus követeléséről irt 4 könyve, mely az összes tudósok véleménye szerint egyike a legérdekesebb, legmeghatóbb műveknek. E mű alapította meg a szerző nagy hirnevét is. E műve majd minden európai nyelvre le lőn fordítva. Német fordításban 1448., francia és spanyol fordításban 1493. jelent meg. Sőt görög s héber nyelvre is fordították. Magyar fordításban először Pázmány korában jelent meg. Toldy Ferenc szerint több mint 70 kiadást ért el. E műhöz egy hosszu irodalmi vita fűződik: hogy ki legyen tulajdonkép e mű szerzője. A legkitünőbb tudósok, a francia akadémia, sőt parlament keveredtek a vitázók közé. Ezen irodalmi tollharc még a XVII. sz.-ban veszi kezdetét. Kiindulási pontja: hogy a könyv majd szt. Bernhard, majd Gerson János (1363-1429) és Gersen vercelli bencésapát, de legtöbbször K. neve alatt jelent meg nyomtatásban. Majdnem minden szerzet a maga részére vitatta a dicsőséget, hogy az ő kebeléből származó férfiu irta a kitünő könyvet. Richelieu korában a vita már annyira elmérgesedett, hogy ő a díszkiadás címlapjára, melyet maga rendezett sajtó alá, semmiféle nevet nem nyomtatott. Németországban a XVIII. században érte el a vita tetőpontját, midőn a benedek- s ágoston-rendü szerzetesek álltak egymással szemben. K. szerzősége mellett tanuskodnak: 1. Saját kor- s szerzetes társai. 2. Kéziratok. 3. Legjobban bizonyít K. mellett a nyelvezet s előadás módja, egyes kifejezések, melyek az Imitatióban s saját kétségbevonhatatlan műveiben találhatók. Lehet, sőt valósszinü, hogy több könyvből állította össze nagy művét, hisz e mellett bizonyít egyik kortársa Ryd Herman (szül. 1408) is: «Frater iste, qui compilavit librum de imitatione, dicitur Thomas, supprior in monasterio Montis S. Agnetis... vixit antem hic compilator adhuc anno 1454 et ego... eodem annno fui eidem locutus», de annyi bizonyos, hogy a könyv, amint azt ma birjuk, tőle származik.

Forrás: Pallas Nagylexikon