Kereskedelmi egyedáruság

az a kizárólagos jog, melynél fogva egyes fizikai vagy jogi személyek bizonyos árucikkek forgalomba hozatalát minden verseny nélkül, egyedül eszközölhetik. a K. sokszor az illető jószág termelésének egyedáruságával van összekapcsolva, néha pedig, mint regále, a közvetett adók egy neme gyanánt jelentkezik. A középkorban s az újkor elején, de meg különösen a XVII. sz.-ban sok K.-ot adományoztak az egyes államok kormányai magánosoknak és társulatoknak. A merkantil rendszer vigárzásának korában a közgazdasági politika terén nagy jelentőséget tulajdonítottak azoknak, amennyiben egyes termelési ágaknak és a kereskedelmi forgalomnak védelmét és fejlesztését vélték általuk előmozdítani. A gyarmat-politika és a tengerentuli kereskedelem története sok üdvös eredményét mutatja ez egyedáruságoknak, amelyek közül azonban nem egy jutott a belkereskedelem részére is, különösen Angliában Erzsébet uralkodássa idejében. Az újabb időben azonban a K. elé tűzött célt a belkereskedelemben a szabadalnak, továbbá az áruminta és az árujegy védelme által iparkodnak biztosítani; a külkereskedelem versenyében pedig a védelmi vámok alkalmazásával nyujtanak az egyes termelő foglalkozásoknak kiváltságokat, sokszor egyedáruságokat. Kétségtelenül szabadabb elvü eljárás ez, mert ennek előnyei nem egyeseknek lesznek kiváltságai, hanem biztosítják a szükséges gazdasági előnyt mindazoknak, akik annak felhasználása által gazdasági haladásukat előmozdíthatják. L. még Kereskedelmi társulatok, Assiento szerződések és Forgalomzár.

Forrás: Pallas Nagylexikon