Keresztcsont

(os sacrum), a csigolyaoszlopnak azon része, mely a medence-csontokkal ízesül s ezekkel együtt a medence-üreget zárja körül. Öt csigolyának az összeforradásából keletkezett, ezek közül csak a felső kettő eszközli az összeköttetést a medencecsontokkal, az alsók szabadon állnak, a legalsó a farkcsonttal kötődik össze. A csont idoma háromoldalu ásóhoz hasonlít, fenn van a széles alapja, lenn a csúcsa. Az alap elülső széle a középett jól kiemelkedő előfokot teszi, mögötte van a bemenet a keresztcsatornába, ez a csigolyacsatorna folytatásába esik, benne vanak a K.-i idegek. Az utóbbiak a K. elülső felszinén fekvő 4 K.-i lyukon jönnek ki, és ott a körtve-idomu izom előtt a K.-i fonattá egyesülnek. A K.-menti lyukaktól oldalfelé vannak a tömeges oldalrészek, ezeknek oldalán a fülalaku ízületi felszin a medencecsonttal való ízesülésre. A fülalaku ízületi felszin mögött a hátulsó felszin erős szalagok tapadásától érdes. A kereszt-csipőcsonti ízület (articulatio ileo-sacralis) a feszes ízületek közé tartozik, elülső és hátulsó felszinén igen erős segédszalagok vannak; ezek miatt a mozgékonyság az ízületben majdnem semmi. A K. oldalától indulnak el a medencecsontokhoz menő erős szalagok. A K. elülső felszinén halad el középett az aorta folytatásában a középső K.-i verőér.

Forrás: Pallas Nagylexikon