Kézrátétel

kézfeltevés, a rómaiaknál, görögöknél és zsidóknál szokásos jelképezése a megáldásnak vagy feláldozásnak, azért leggyakrabban az áldozatoknál vagy hivatalok átadásánál fordul elő. Különösen nagy a jelentősége a kat. egyházban, ugy mint a keresztség, bérmálás, a bűnbánat és az egyházi rend szentségeinek kiszolgáltatásánál. A K. az evangeliumban sokszor meggyógyulnak (Luk. 4,40); kiterjeszti kezeit, midőn a kisdedeket megáldja (Máté 10,16). Ezt teszik az apostolok, midőn a hívek szolgálatára a hét diakont választják (Act. 6,6); ezt teszi Péter és János, midőn a megtért szamariaiknak a Szt. Lelket adják (Act. 8. 17), ezt teszi Ananiás Pállal, mielőtt őt megkeresztelné (Act. 9, 17) s Pál is a János tanítványaival, hogy a Szt. Lelket vegyék (Act. 19, 6).

Forrás: Pallas Nagylexikon