Khizkijjá

(Ezekiás), Juda királya, aki körülbelül 714-686-ig uralkodott. Nemeslelkü fejedelem volt, aki hajlandó volt Juda prófétáinak követeléseit teljesíteni. Tényleg a pogányságnak számos nyilvánulását távolította el országából. A filiszteusokat megverte és hódolásra kényszerítette. Midőn a hatalmas Szargon, Assziria királya meghalt, Sziria és Palesztina adófizető népei elérkezettnek tartották az időt, hogy az asszir igát lerázzák s szövetséget kötöttek, amelynek élén K. állott. Azonban Szargon utódja, Szancherib, miután a föllázadt babiloniakkal végzett, Sziria ellen indult, számos Földközi-tenger melletti várost elfoglalt és azután K. ellen indult. Ezsaiás próféta intette K.-t és tanácsadóit, hogy lázadjanak fel Assziria ellen és ne keressék Egyiptom szövetségét, de nem hallgattak reá. Midőn azonban az asszirok Judát elpusztították és Jeruzsálemet fenyegették, a király tanácsosai elcsüggedtek s csak Ezsaiás őrizte meg bátorságát. Egy nagy dögvész Szancheribet visszavonulásra kényszerítette, de K. adószedője maradt. A szentirás K.-nak nehéz betegségéről is szól (II. Kir. 20. Ezs. 38.), amelyből való felgyógyulása után egy vallásos énekben adott hálájának kifejezést. Ezen évek valódisága iránt eltérők a nézetek.

Forrás: Pallas Nagylexikon