Kierkegaard

(ejtsd: kjerkegór) Sören, dán luteránus egyházi iró, szül. Koppenhágában 1813 május 5., megh. u. o. 1855 nov. 11. Az ottani egyetemen bölcsészeti s teologiai tanulmányait 1840. bevégezvén, a következő pár év alatt tudományos utazást tett Németországbon, hosszabb időt töltött Berlinben, azután Koppenhágába visszatért s ott élt mint magánzó haláláig, fáradhatatlan irodalmi munkásságot fejtve ki. Munkái, melyekben hovatovább hevesebben kelt ki a «hivatalos kereszténység», ennek világias alakja, később pedig általában az egyház és papság ellen, főként azon eszméket hirdették, hogy a jó keresztény igyekezzék a történelmi tárgyi igazságokból az egyéni s «egész szenvedéllyel» magához ölelendő igazságok birtokába jutni; igyekezzék az alázatosságban, szenvedésben s felebaráti szeretetben Krisztushoz lehetőleg hasonlóvá lenni. Munkáinak egy része németül is megjelent, p. Zur Selbstprüfung (3 kiad. 1881); Lilien auf den Feld und Vögel unter dem Himmel (1877); Zwölf Reden (1875); Einübung im Christenthum (1878); Die Krankheit zum Tod (1881); egyik legkiválóbb műve: Entweder-Oder, ein Lebensfragment (4. kiad. 1878, 2 köt.). Életrajzát megirták Petersen Fr. (1877), Brandes (1879), Bärthold, Noten zu S. K. Lebensgeschichte (1876).

Forrás: Pallas Nagylexikon