Kilikia

(Cilicia), tengerparti orzság Kis-Ázsiában, a legszélső délkeleti irányban. Határai voltak északon Likia és Kappadokia, nyugatnak a Taurusz és Pamfilia, keleten Sziria, délen a Keleti-tenger s az Isszoszi-öböl. Az ország feloszlott a K.-i alföldre (K. pediasz) és a zordon K.-ra (K. tracheia), amaz a kelti részt foglalta magában egészen a Lamosz folyóig, a másik a nyugatit. Sziria felé az amani szoros vezetett, Kappadokia felé a K.-i kapu közvetítette a közlekedést Tarzosztól északra. Hegyei számos fokkal nyultak a tengerbe. Folyók: Kalikadnosz, Lamosz (m. Lamost), Kidnosz (Karaszu) s Piramosz (most Geihun). A tartomány lakói, a kilikek, eredetileg sziriai törzsből származtak, de a görög telepesek elől visszavonultak hegyeik közé, ahol mint szabad és semmi által nem korlátozott hegylakók jóformán az egész ókoron által függetlenül éltek. A zordon K.-ban laktak a pizidek és izaurok törzsei, akik félelmes kalózok hirében állottak és akiket csak egy Pompejus tudott megtörni. Városaik közül említendők: Korakenion (m. Alaja), a kalózok főfészke, a pamfiliai határon hatalmas erőddel, melyben megtörött Nagy Antiochus hadi ereje; Hamaria, pompás cédrusokkal, melyek a hajóépítésnél nagyszerüen beváltak, Selinus (most Selindi), Seleukia (Salefke), Lamos, Korykos (most Kurku) virágzó kereskedőváros, melynek közelében a Typhon mondjáról ismeretes korikiai barlang volt, azonkivül közelében állítólag a legjobb sáfrány termett; Soloi, Tarsos (Kazanli), Mallos, Anazarbos, Mopsa-Hestia. V. ö. Preusz, De Cilicia Romanorum provincia (Königsberg 1859); Hartung, De Ciliciae Romanorum provinciae origine (Halle 1859.).

Forrás: Pallas Nagylexikon