Kínai Népköztársaság
1949. okt. 1 én kiáltották ki az USA által támogatott Kuomintang elleni polgárháború győzelmének
eredményeként. 1949-1952 között földreformot hajtottak végre a Kínai Népköztársaságban, államosították a külföldi tőkések és a
velük együttműködő hazai burzsoázia vagyonát, 1953-1957 között a SZU és a többi szoc. ország testvéri
segítségével a Kínai Népköztársaság végrehajtotta első ötéves tervét, ennek eredményeként agrárállamból ipari-agrár ország lett.
Az 50-es évek végén - figyelmen kívül hagyva a szoc. építésének addigi tapasztalatait - irreális terveket tűztek
ki célul ("nagy ugrás"), és ez a népgazdaság fejlődésének visszaeséséhez vezetett. Ezzel párhuzamosan
nagyhatalmi, nacionalista külpolitikai irányvonalat dolgoztak ki. A szoc. országok testvérpártjaival folytatott
vitát az állami életre is átvitték, és a szovjet határ elleni fegyveres provokációktól sem riadtak vissza. Mao
Ce-tung elnök 1976-ban bekövetkezett halála után hatalmi harc lángolt fel a kínai vezetésben, melynek során
a bel- és gazd.pol. modernizálására törekvő erők diadalmaskodtak. A Kínai Népköztársaság külpolitikájára napjainkban is jellemző
a szuperhatalmak elítélése, tehát a szovjetellenesség is, de egyidejűleg lassú lépések is történnek a
kínai-szovjet államközi kapcsolatok normalizálására.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|