Kis-oroszok

szláv néptörzs, délnyugati Oroszországban, Galiciában és Magyarországon; feloszlik tulajdonképeni K.-ra és ruténekre. A XIII. és XIV. sz.-ban a mostani kijevi, poltavai és csernigovi kormányzósági kerületekben élvén, onna lassankint minden irányban elterjedtek. Tájnyelv járásukra nézve három csoportra oszlanak: a volga-podoliaira, a galiciai és a magyar (máskép kárpáti) dialektusra. A kis-oroszok magas, sugártermetü népfaj, barna fürtös hajjal és finomabb vonásokkal. A nők kellemét a csinos nemzeti öltözet jól kiemeli. Rendkivül fogékony költői kedéllyel birnak, dalaik tele vannak a természettől ellesett szép s jelentős képekkel; zenéjük méla, de kellemes. Jellemük árnyoldala a babona, makacsság, lassuság és ravaszság, melyet néha tulzott naivsággal szeretnek eltakarni. Lakóházaik többnyire utcák hijával rendetlenül vannak építve; maga a ház (hata) fából és vályogból készül, szalmával vagy sással van födve és szépen kimeszelve, köröskörül pedig konyhakerttel körülvéve. Főfoglalkozásuk a baromtenyésztés, földmívelés, halászat, kertészet, méhtartás és fuvarozás. Ipari munkák előállításában is ügyességet tanusítanak és kaszájokkal néha messze elvándorolnak. A csumak (fuvaros) a tengerparti városokban vett sóval és halakkal kalmárkodik. A nagykereskedés most már kizárólag az oroszok és zsidók kezében van. Európai Oroszországban a kis-oroszok az említett kormányzóságokon kivül még Podolina, Volhinia és Harkovban fordulnak elő, továbbá Voronesben, Hersonban, Tauria, Besszarabia, Lublin és Podlachiában laknak; számra nézve összesen 13 millió; Galiciában 2.835,674 rutén van, Bukovinában 270,275, Magyarországon összesen 384,231, ezek közül Máramaros vármegyében 122,528, Bereg vm.-ben 81,907, Ung-vm.-ben 46,521, Sáros vm.-ben 35,019, Ugocsa vm.-ben 32,076, Zemplén vm.-ben 31,036, Szepes vm.-ben 17,518, Bács-Bodrog vm.-ben 9163, Horvátországban 3606.

Forrás: Pallas Nagylexikon