Klinika

(gör.), az az intézmény, amelynek célja a betegségek felismerését és gyógyítását gyakorlatilag betegeken tanítani. A tulajdonképeni K. kórházszerü intézet, amelyben betegek ápoltatnak s - természetesen egészségük kockáztatása nélkül - részint oktatásra, részint tudományos vizsgálatokra használtatnak. Ezen célból a K.-k a lehető legjobban épült kórházak, gyakran külön pavilonok, s bőven fel vannak szerelve a beteg- és betegvizsgáló eszközökkel, s gyógyításra alkalmas tényezőkkel. Nagy városokban többnyire közkórházakban vannak elhelyezve, s ma már minden számottevő K., főleg belklinika, K.-i tudományos laboratoriumokkal van ellátva. Az ilyen K.-k speciális intézetek: van belorvosi, sebészeti, szülészeti és nőorvosi, szemészeti, fülészeti K., elme-, ideg-, bőrbajok K.-ja stb. ezen intézetek egyetemi tanárok vezetése alatt állanak. Más neme a K.-nak az u. n. poliklinika, amelynek igazi jelentősége az, hogy tanítási szempontból a tanár vagy tanársegéd orvostanhallgatókkal szegény betegeket lakásukon felkeres és ott rendes kezdelés alá vesz. Nálunk e éven az ambulatoriumot, tehát a bejáró betegek rendelését is jelzik. A K.-kat részint az állam, részint egyes alapítványok, részint egyesületek tartják fenn. Klinikusnak azon orvostanárokat nevezik, akiknek vezetése alatt K. van és azon hallgatókat, akik a K.-ra járnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon