Kopitar

Bertalan, szláv nyelvész, született Repnjeben (Krajna) 1780 aug. 23-án, meghalt Bécsben 1844 aug. 11-én. 1807 óta Bécsben jogot tanult, miközben kedvel foglalkozott nyelvészeti tanulmányokkal; 1809. cenzorrá és udvari könyvtárnokká neveztetett ki. 1814-ben Párisba ment, hogy onnét a franciák által magukkal vitt kéziratokat visszahozza. Irodalmi munkássága nyelvészeti tekintetben teljes méltánylást nyert, nemcsak a szlávok, hanem a német, francia és angol folyóiratokban is; kevésbbé volt szerencsés a szláv történetirás terén, hol Dobrovszky, Palacky és Schaffarik több sikerrel működő iskolájával ellentétes állást foglalt el. Munkái: A krajnai szláv nyelv grammatikája (Laibach 1808); Glagolita Clozianus (Bécs 1836); Hesychii Glossographi discipolus Russus (egy ó-görög szöveg orosz glosszáinak magyarázata) az értekezletek egész sorával a szlavisztika köréből (1839); Prolegomena a Reimsban őrzött u. n. Texte du Sacre-hoz (Páris 1843); 1829. egy ideig a Wiener Jahrbücher der Literatur szerkesztését vette át. Kisebb műveit, melyekből az I. kötet 1857. jelent meg, kiadta Miklosich. Halála után megjelent Evangelia slavice c. munkája is (Páris 1848), mely 200 ívrétes lapból áll, s ezek közül 94 lap metszett és festett facsimile, 94 lap latin fordítás, 3 címlap, 7 lap előszó és 2 lap olyan volt, amelyen a teljes cyrilli és glagolitikus ábécé föl volt tüntetve s ára (megjelenéskor) 80 frankra rúgott. K.-nak 1864. elhunyt barátja, dr. Festl gyüjtést rendezett, melynek eredményéből 1845 okt. 21-én a nagyérdemü nyelvbuvárnak síremléket állíttatott.

Forrás: Pallas Nagylexikon