Kovács Gyula

(ecsedi) Szinész, szül. Gebén 1839 február 14-én. Iskoláit Szatmárt és Debrecenben végezte. Itt volt először szinházban és a látott darab oly mély hatással volt rá, hogy rögtön elhatározta, hogy szinésszé lesz. Szüleinek mit sem szólva, megszökött a kollégiumból és Láng Boldi társulatához állott be, hol 1856 aug. 17. eljátszotta első szerepét a Pál-fordulásban. De nem volt maradása Debrecenben; már egy hónap mulva Fejér Károly társulatával bejárja Máté-Szalkát, Ungvárt, Munkácsot, Beregszászt és egyéb vidéki városokat, mindenütt nyomorral és éhséggel küzdve. 1862. Egressy Gábor és Felekiné közbenjárására felvették a budapesti nemzeti szinházhoz mint drámai segédszinéz, s itt ugy a közönség, mint a kritika elismeréssel fogadta. De 1865. innét is eltávozott és Kolozsvárra ment, 1872. az ottani szinház művezetőjévé nevezték ki. Legkiválóbb szerepei hosszu sort képeznek: Bánk bán, Maróth bán, Telgdi, Béldi Pál, Dózsa György, Ádám, Maximus (Kegyenc), Bankár; továbbá: Othello, Hamlet, Macbeth, III. Richárd, Lear, Coriolan, Shylock, Antonius, Faust, Egmont, Tell Vilmos, Vasgyáros, stb. A szinészéhez hasonló lelkesedéssel és buzgósággal lépett föl mint költő is, először 1862. a Hölgyfutárban. Költeményeiből az első kötetet Szépfaludy Ö. Ferenc adta ki (Pest 1869); újabb gyüjteményt 1892. bocsátott közre. Versei sok elismeréssel találkoztak, bár hatásukat lényegesen csökkentik egyenetlenségeik és tulzásaik. Jelesül lefordította Schiller Don Carlosát és a Stuart Máriát. A Petőfi-társaság (1876) és az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjává választotta. Neje Pataky Róza szinéssznő, kit 1866 ápr. 25. vett nőül.

Forrás: Pallas Nagylexikon