Kovács Ödön

Református teologus, szül. Mezőbándon 1844 febr. 4., megh. Nagy-Enyeden 1895 máj. 16. A gimnáziumot, valamint a teologiai előkészítő s a jogi tanfolyamot 1863. Marosvásárhelyt, a teologiát 1865. Nagy-Enyeden végezte. Miután egy évet kollégiumi osztálytanítóságban töltött, külföldre ment s 1866 őszén az utrechti, 1868 okt. 15. pedig a lejdai egyetem hallgatója lett, mely 1869 május 31. teologiai doktorrá avatta. Még ez évben elfoglalta Nagy-Egyeden az akkor felállított negyedik teologiai tanszéket, melyen igaz lelkesedéssel és nagy hatással működött mindvégig. A magyarországi református egyház teologiai oktatásának magasabb szinvonalra emelésében a legjelentékenyebb tényezők közé tartozott. Tagja volt az erdélyi egyházkerület igazgató-tanácsának, a debreceni zsinatnak, és tagja szinte haláláig az egyetemes konventnek. Nevezetes szerepet játszott a Magyarországi Protestáns Egylet történetében. A legújabb magyar protestáns teologiai irodalomnak egyik vezéralakja, ki működése első felében nagy kiterjedésü irói munkásságot folytatott. Dolgozatai a Protestáns Közlönyben, Protestáns Tudományos Szemlében, Egyházi Reformban, Egyházi Szemlében, Egyházi és Iskolai Szemlében s a Bethlen-főiskola Értesítőiben nagy számmal jelentek meg. Jelentékenyebb tanulmányai s önállóan kiadott művei: Het protestantisme in Hongarije gedurende de laatste Swintig jaren (Lejda 1869); A teologia helye az egyetemen (1871); Jézus személyének jelentősége a mai keresztyén vallásos tudatban (Egyházi Reform 1872-73); Az egy szükséges (egyházi beszéd, 1872); A régi és az új hit (Egyházi Reform, 1873); Egy teljes teologiai akadémia terve (Budapest 1875); A vallásbölcsészet kézikönyve (2 kötet, u. o. 1876-77); Hogyan és miről prédikálunk? (Egyházi és Iskolai Szemle 1877-78); A legújabb hittani rendszerek (a Tájékozás az újabb teologia körében c. könyvben, u. o. 1879); A középkori keresztyén egyház (Baur után fordította, u. o. 1883); Emlékbeszéd Nagy Péter emlékköve leleplezésekor (u. o. 1887). V. ö. Emlékkönyv dr. K. tanárságának huszonötéves ünnepélye alkalmából (1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon