Kutuzov

Ilarionovics Mihály (Goleniscsev), szmolenszki herceg, orosz táborszernagy, szül 1745. szept. 16., megh. Bunzlauban 1813 ápr. 28. Tizenhat éves korában lépett a hadseregbe; részt vett a lengyelek ellen vezetett hadjáratokban (1764-69), majd 1770-től kezdve Romanzow alatt a törökök ellen küzdött. Krimben azonban veszélyesen megsebesült fején s egyik szemét elvesztette. Ekkor külföldre utazott és hosszabb ideig távol volt hazájától. Visszatérve, résztvett Odessza és Bender ostromában, a rimniki csatában (1790) is hősiesen viselkedett. Pál cár ekkor Konstantinápolyba küldte, majd Finnország kormányzójává és ismét berlini nagykövetté nevezte ki. Pál cár meggyilkoltatása után I. Sándor cár a franciák ellen küldött orosz hadak fővezérévé tette (1805). K. előrenyomult az Inn folyóig, de már csak az ulmi kapituláció után érkezett oda. Részt vett az austerlitzi csatában is és azután (1806-1811) Kijev kormányzója és a török ellen küldött hadak fővezére lett. A bukaresti békekötés (1812) után átvette az I. Napoleon ellen folytatott hadjárat főparancsnokságát, s előbb a francia császárt verte meg egy véres ütközetben Borodino mellett, majd Davou és Ney egyesült hadai fölött is győzelmet aratott Szmolenszk mellett. Ezért lett szmolenszki herceg. A franciákat Kalischig üldözte, honnan egész Európához kiáltványt intézett (1813 márc. 25.), hogy irtóháborut üzenjenek Napoleonnak. De megbetegedve, még a háború kezdete előtt meghalt. Élettörténetét megírta Mihajlovszkij-Danilevszkij (franciául; Szt. Péterváron jelent meg). Bunzlauban, hol meghalt, és Szent Pétervárt emlékszobrot állítottak neki.

Forrás: Pallas Nagylexikon