Labadie

(ejtsd: - di) János, francia quietisztikus rajongó, a labadisták felekezetének alapítója, szül. Bourgon (Guienneban) 1610 február 13., megh. Altonában 1674 febr. 13. 15 éves korában belépett a Jézus-társaságba. 1650 okt. 16. Montaubanban protestáns lett. Mint ilyen u. o. teologiai tanár és lelkész lett. 1657. Orangeban, 1659. Genfben és 1666. Middelburgban működött. Innen száműzve, mert a reformátusokkal szemben külön hitközséget alapított. Amsterdamba ment 1669., azután Herfordba 1670., ahonnan 1672. szintén kitiltották, végre Altonába, ahol meg is halt. Követői labadistáknak neveztetnek. Tanaikra nézve a legszigorubb kalvinizmust vallották. Misztikájuk azonban a katolikus szerzetesi aszkézis és protestáns quiezis homályos keveréke volt. Fő az volt, hogy a szellemi újjászületés öntudatára jussanak. Mig ezen újjászületés be nem áll, a keresztség felesleges, miért is a gyermekek keresztelését elvetették. Követői között nagy feltünést keltett egyik tanítványa, Schürman Anna, Mária, szül. Kölnben 1607 nov. 5., megh. Vinwardenben 1678 máj. 5. Schürman Hollandiában ismerkedett meg L.-val, kit aztán elkisért Altonába is, halála után pedig Ny-i Frízföldre vonult vissza. Altonában (1673) jelent meg Schürman főműve: Eucleria, seu melioris partis electio. A labadisták alapítójuk halála után Vinwardenbe vonultak, de kevés követőre találtak (1680. alig 400), végre 1740. más felekezetekbe beolvadván, teljesen megszüntek. V. ö. Tschackert, A. M. von Schürman, der Stern von Utrecht (Gotha 1876); Ritschl, Geschichte des Pietismus (I. köt., Bonn 1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon