Lagarde

Pál Antal de (tulajdonkép Bötticher), német orientalista, szül. Berlinben 1827 nov. 2., megh. Göttingában 1891 dec. 22. Tanult a berlini és hallei egyetemeken 1844-től 1847-ig. Tanított Berlinben mint gimnáziumi tanár 1855-től 1866-ig s 1869 óta a keleti nyelvek tanára Göttingában. Óriási nyelvismerete és szövegkritikai jártassága által nagy érdemeket szerzett magának a tudományos teologia terén. Irodalmi munkásságát 1854. Didascalia apostolorum syriace c. művével kezdte meg. Azóta haláláig alig mult el olyan esztendő, melyben a keleti nyelvészet körébe vágólag valamely műve ne jelent volna meg. E művei közül a septuaginta fordítás kritikájára nézve korszakalkotó volt Genesis c., Lipcsében 1868. megjelent műve. Jelesebb munkái még a nagyon sok közül: De novo testamento ad versionum orientalium fidem edendo (1866); Reliquiae juris ecclesiastici antiquissimae syriace et graece (1856); Libri veteris testamenti apocryphi syriace (1861); Constitutiones apostolorum graece (1862); Anmerkungen zur griech. Übersetzung d. Proverbien (1863); Die vier Evangelien arabisch etc. (1864); Der Pentateuch koptisch (1867); Armenische Studien (1877); Aegyptiaca (1883); Persische Studien (1884); Catenae in Evangelia Aegyptiacae, quae supersunt (1866). Teologiájának jellemzését v. ö. Protestáns Szemle 1895. évf. 3. füz. p. 152-154. V. ö. Anna de L., Erinnerungen aus d. Leben P. de L. (Göttingen 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon