Lancea

(lat.), a kelet-római császárok korában a falanxok 4 utolsó sora, valamint a császári testőrség által is használt mintegy 2 m. hosszu hajítódárda, melyet a harcos a dárdanyél közepére erősített szíj segítségével hajított az ellenség tömegeibe. L.-ból származik a magyar lándsa, eredeti régies alakjában láncsa. V. ö. Nyelvtört. szótár II. köt. 518. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon