Lángelme

lángész (franc. génie), általában: elmebeli erőnek, készségnek a rendest messze meghaladó foka. Minthogy azonban ezek a kifejezések: elmebeli erő, készség stb. határozatlanok, lévén az elmebeli erőnek sokféle nyilvánulása, mintegy része; minthogy továbbá az erő mérésére objektiv, pontosan meghatározható mértékünk nincs: amaz általános meghatározás sokféle részletes magyarázatot követel s az egyéni felfogásnak tág tért nyit. Ami az elmebeli erő fokát illeti, joggal mondhatni, hogy a L.-t azon ismerni meg, hogy a maga terén újat, eredetit alkot, hogy erős egyéniség lévén, nem utánoz másokat, legföllebb kezdő korában, hogy maga-magát érvényesíti, a maga bélyegét nyomja alkotásaira. A L. nem másoló, hanem új mintákat alkotó erő. Minthogy pedig nem a tudatos reflexió alkot újat egyik terén sem az emberi tevékenységnek, mert ez csak a már alkotottat elemzi, alkotó részeire bontja, megérti: joggal mondotta már Kant, hogy a L. öntudatlanul, mint a természet, alkot; működéseiben van önkénytelenség, közvetetlenség; amit ihletnek mondanak, nem egyéb mint az öntudatlanul a lélekben alakulónak a tudatba jutása. Látnivaló azonban, hogy ezen a téren biztos kriteriumok, határvonalak megállapítása bajos dolog. Hogy mi új valamely téren és nemcsak új, hanem mintaszerü, becses: nem mindig világos; újnak alkotása nem is függ mindig a szubjektiv elmebeli erő fokától, hanem az illető művészet v. tudomány objektiv állapotától és a körülményektől. Általában igaz marad, hogy leginkább a művészetekben van alkalma a lángésznek megnyilatkozni.

Az az újabban sokat vitatott kérdés, van-e rokonság a L. s őrültség közt (Lombroso s mások), bajosan dönthető el. A legnagyobb lángelmék lelkileg is a legegészségesebb emberek. De tagadhatatlan, hogy a tulságos nagy elmebeli erőben, erős képzelő tehetségben veszedelmes ingerek és csábítások vannak, melyek a lelki élet bomlására vezethetnek; hasonló hatással van a tulságig fokozott szellemi munka, melyre a L. vagy nagy tehetség inkább hajlandó. Azonban ne feledjük, hogy ezeknek a veszedelmeknek fokozott szellemi energia erősebben tud ellentállani is. Lélektani és fiziologiai ismereteink e téren sokkal kezdetlegesebbek, hogy egyebeket ily általános megjegyzéseknél és tapasztalatoknál mondhatnánk. Milyen alkata az elmének s mily föltételei az agyvelőnek tesznek valakit L.-nek, nem tudjuk; csak a rendkivülit neveztük igy; s ma sem tudunk ebből sokkal többet, mint amit Kant az Itéleterő kritikájában róla mondott.

Forrás: Pallas Nagylexikon