Latkóczy

1. Ime, politikus és államférfi, szül. Nyitrán 1848 szept. 4. Jogi tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte, 19 éves korában megyei aljegyző volt, kevéssel azután szülővárosában megválasztották városi tanácsosnak. 1870. letette a ügyvédi, a következő évcben a váltójegyzői vizsgálatot. Ezentul mint gyakorló ügyvéd működött, de idejének legnagyobb részét a közigazgatásnak és megyéje kulturális fellendítésének szentelte. Mint a megyei és városi közgyülések egyik vezérszónoka nagy szerepet játszott és több fontos ügyben (regálekártalanítás stb.) sikeresen közreműködött a kormány és a vármegye közönséges között. 1884. a nyitrai választó kerületben szabadelvü programmal országgyülési képviselőnek választották. Öt éven által állandó rendes előadója volt a közigazgatási bizottságnak, ugyanis ismételten mint előadó és elnök működött az egyik biráló bizottságban, részt vett több enqueteben, tagja volt a Kuria választó ügyekben való biráskodását szabályozó javaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságnak. Végre 1894. elnöke volt annak az országos bizottságnak, mely a határok és határfolyók (különösen a Morva) ügyében tárgyalt a hasonló osztrák és morvaországi bizottságokkal és az összes függő kérdéseket sikeresen oldotta meg. 1895 febr. 24. belügyminiszteri államtitkárrá nevezték ki; Nyitrán újra megválasztották ugyan képviselőnek, de mandátumáról lemondott.

2. L. Mihály, iró és tanár, szül. Nyitrán 1857 márc. 24. A középiskolákat szülőhelyén elvégezvén, 1874. Budapestre került, ahol az egyetemen a klasszikus és modern filologián kivül összehasonlító nyelvészettel és bölcselettel foglalkozott. 1879. megszerezte a tanári oklevelet és 1883. Budapesten az irodalomnak élt, mint több napilap és a Rautmann-Wilckens-féle M. Lexikon munkatársa. 1883-86. Sopronban működött mint tanár s ez időben sokszor megfordult Bécsben, ahol Milosich hires szláv nyelvésszel jó viszonyba kerülvén, a szláv nyelveket tanulmányozta. 1886. Eperjesre került az ottani királyi kat. főgimnáziumhoz, ahová aztán végleg ki is nevezték rendes tanárnak. 1893. részt vett a filologusok bécsi vándorgyülésén és ott előadást is tartott a Pervigilium Veneris szerzőjéről és idejéről; ugyanazon évben a közokt. kormány költségén részt vett a középiskolai tanárok tanulmányútjában (Görögország és Konstantinápoly), melynek kiegészítéseül Bulgáriát és Szerbiát is beutazta. 1895 óta a losonci állami főgimnázium tanára. Tanári foglalkozása mellett nagy tevékenységet fejtett ki a társadalmi téren, még pedig Sopronban mint az Irodalom és művészeti kör, Eperjesen pedig mint a Széchenyi kör titkára. Önállóan megjelent művei: Tibullus elegiái (életrajzzal és kortörténeti bevezetéssel, Budapest 1881); Költemények prózában Turgenyev után (u. o. 1882); Cicero mint nevelő (Sopron 1883); Vörösmarty M. nézetei a pályaválasztásról (u. o. 1884); Br. Brudern József és a műegyetem első csirái Magyarországon (u. o. 1886); A renaissance egy elfeledett nőalakja (Elisabeth Joanna Westonia, Eperjes 1891); Korona és koronázás (u. o. 1892); A legifjabb európai fővárosról (u. o. 1894), végül számos leirás a görögországi tanulmányútról több helyen (Görög földön, Magyar Szemle). A Pallas Nagy Lexikonának a munkatársa, ugyanis ő irja az ókori földrajz és történelemre vonatkozó cikkeket.

Forrás: Pallas Nagylexikon