Lehangoltság

a lélektanban s a közönséges nyelvben a tudat depressziója, kellemetlen közérzés, melynek folytán kellemes benyomások iránt kevésbbé fogékonyak, kellemetlen iránt fogékonyabbak vagyunk. A lehangolt ember önérzetében szenvedett csorbát (sikertelenség, lealázás stb. folytán), rugékonysága, életöröme csökkent. Gyakran testi indiszpoziciónak is eredménye; némelykor csekélyebb lelki okokból származik, melyekről magunk se tudunk; nagyon érzékeny emberek az időjárás folytán is lehangolódnak. Ha a lehangoltság tartós, akkor lelki betegségnek lehet előjele. Az elmekórban az oknélküli vidámságot s oknélküli szomoruságot egyaránt a lehangoltság állapotának nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon