Lehóczky

-család (lehotkai). Régi nemes család, mely Turóc vármegyéből vette eredetét. Családfája IV. Béla király koráig vezethető vissza. Kiválóbb tagjai: L. Bálint, 1560. Turóc vmegye alispánja volt, ugyszintén L. György 1696-98. és ugyancsak egy L. György 1705. L. Márton a katonai pályán tábornokságig emelkedik. I. József király 1710. bárói rangot adományoz neki. Fiutódok nélkül hal meg 1712. L. Dániel, kiváló jogtudós és keresett ügyvéd. 1751. mint Békés vármegye országgyülési követe szerepel. Megh. 1779. Fia L. András ügyvéd, a magyar genealogiának és családtannak első rendszeres művelője. 1796. jelent meg latin nyelvü Stemmatographiá-ja, mely azonban fölötte hiányos és telve van nagy tévedésekkel s igy ma már alig használható. Meghalt 1813 április 23. L. Ignác 1766. szolgabiró Turóc vármegyében. E század harmincas és negyvenes éveiben a családnak több tagja viselte Turóc, Tencsén, Liptó és Árva vármegyében az alispáni, szolgabirói és esküdti tisztséget.

1. L. Kálmán, a pozsonyi kir. tábla elnöke, szül. Sátoralja-Újhelyen 1838. Pesten jogot tanult, aztán 1856. Rimaszombatban joggyakornok, 1862. Zemplén vmegye első aljegyzője lett; 1862-67. udvari fogalmazó a magyar kir. udvari kancellariánál, 1867-70. miniszteri titkár az igazságügyminisztériumnál, 1870-ben a pesti kir. itélőtábla rendes birája, 1877. kisegítő előadó a semmitőszéknél; 1882. pedig a kuria rendes birójává lépett elő, hol folyton a legnehezebb csőd-, kereskedelmi és váltó ügyeket intézte el. A pozsonyi kir. itélőtábla elnökévé 1891 máj. 5. nevezték ki, a király pedig 1895 jun. 5. megengedte, hogy L. két fia, régi nemességük megtartása mellett a Semmelweis nevét is fölvehessék.

2. L. Tivadar, történetiró és archeologus, szül. Fuzsinén, a fiumei kerületben 1830 okt. 5., hol atyja, L. János, magyar királyi erdészeti tisztviselő volt. Az elemi és latin iskolákat a rózsahegyi gimnáziumban, a bölcsészeti tanfolyamot Rozsnyón s a jogi pályát, az 1848-49-iki szabadságharc után, melyben a honvédtüzérségnél vett részt, Kassán folytatván és végezvén, 1861. tette le az ügyvédi vizsgákat és 1866 óta mint a munkácsi és bereg-szt.-miklósi uradalmak főügyésze működik Munkácson. Szenvedélyes gyüjtő, az általa gyüjtött prehisztorikus tárgyak immár egész muzeumot alkotnak. Bejárta Magyarországon, Erdélyen és Ausztrián kivül Szerb-, Oláh-, Török-, Angol-, Francia-, Olaszorságot, Svájcot és Ázsia nagy részét. Számtalan különféle régészeti, történeti, népismei s egyéb értekezései sűrün megjelentek s folyton megjelennek az egyes napi- és szaklapokban, főleg a Századokban, Történelmi tárban, Archeologiai Értesítőben, Ethnographiában, Turulban, Magyar Gazdaságtörténelemi Szemlében és egyéb folyóiratokban. Önálló munkái közül említésre méltók az 1864. ily cím alatt Magyarorosz népdalok. Erdélyi János által kiadott s általa gyüjtött s fordított rutén verskötet; majd összehasonlítás kedvéért gyüjté a hazai tót népdalokat, melyekből egy összgyüjtött s magyarra fordított tekintélyes csoportot 1865. átengedett Greguss Ágostnak, ki azokat 1866. a Kisfaludy-társaság által, a hazai nem magyar ajku Népköltészet tára I. kötetében Magyar-tót népdalok cím alatt Szeberényi Lajos és Törs Kálmán adalékaival együtt ki is adta. 1877. pedig szintén a Kisfaludy-társaság kiadott általa gyüjtött és fordított 720 darabot a Magyar orosz nép szokásos közmondásaiból. 1881. szerzé és kiadta három vaskos kötetben Bereg vármegye monographiája munkáját, majd 1892-ben ily cím alatt: Adatok hazánk archeologiájához, az első kötetet, mely Bereg vmegye és környékének őskorát a magyarok bejöveteléig 480 ábrával tartalmazza.

Forrás: Pallas Nagylexikon