Lemény

János, fogarasi för. kat. püspök, atyjának birtokán, Kolozsvár mellett szül. 1780 ápr. 23., megh. Bécsben 1861 márc. 29. Atyja akarata ellenére, ki fiából ügyvédet akart csinálni, Nagyváradon beiratkozott a teologusok közé, s tanulmányai végeztével tanár lett Balázsfalván, kevéssel később, 1824. pedig kanonok. Bobu püspök halála után 1832. nagy szótöbbséggel püspökké választották, s ez időtől fogva politikai szerepet is játszott. Főtörekvése a román és magyar nemzet kibékítése volt, s miután inkább a magyarokhoz húzott, a románok részéről sok gyanusítást és szemrehányást kellett eltürnie. Az 1848 máj. 14-iki hires balázsfalvi oláh népgyülésnek elnöke volt, s az Unio érdekében szép beszédet is tartott a népnek, de a jelenlevő izgatók szenvedélyes kifakadásai és fenyegetései miatt a gyülésről eltávozott. A forradalom lezajlása után teljesen visszavonult, s élete végső éveit Bécsben, a Ferenc-rendüek kolostorában töltötte. Moga Vazullal együtt szerkesztett műve: Rugemmintea celor doi episcopi romanesci greco-unit... ?i a celui greco-neonit Vasilie Moga (Brassó, év nélkül).

Forrás: Pallas Nagylexikon