Limogesi zománc

tulajdonkép festett zománc. Limogesban már a XII. sz.-ban nagy járatossággal készítették a beágyazott zománcot. A XV. sz.-ban a beágyazott zománc divatja alábbhagyott, aminek következtében a limogesi mesterek az üvegfestésnél követett eljárást alkalmazva, zománcfestékekkel képeket festettek vörös rézre, aranyra és ezüstre. A festett zománcot tehát Limoges várostól, a hol azt föltalálták és kiművelték, L.-nak szokás nevezni. Hogy a limogesi mesterek az üvegfestés nyomán találták fel a zománccal való festés eljárását, azt bizonyítja először az a körülmény, hogy Limogesban ez időtájt az üvegfesgtés is virágzott; másodszor az, hogy a francia az üvegfestést igy is nevezi: «peinture en appret», a festett zománcot pedig: «émaux peints» és «émaux en appret». A limogesi mesterek a zománcfestékkel előállított ábrzolásokhoz mintákul gyakran rézmetszetü képeket, s pedig eleinte leginkább német eredetüeket használtak. Midőn I. Ferenc francia kriály uralkodása alatt az olasz renaissance-művészet kezdett meghonosodni Franciz-országban, a limogesi zománcfestők is alkalmazkodtak az új művészethez, jelesül iparkodtak utánizni az olasz áttetsző (translucide) zománcot, amennyiben áttetsző zománcfestéket használtak és az alá arany és ezüst lemezkéket raktak. A limogesi mesterek a zománccal festett képeket 1470 és 1480 között akként állították elő, hogy a zománcfestékeket a vörös réz lemezre éppen ugy rakták föl, mint az üvegre. A XV. sz. végén más eljárást követtek. Ugyanis először az ábrázolás rajzát rávésték a rézre, azután a rajzot fölolvasztott és áttetsző üveganyaggal vékony rétegben befödték, majd e réteg fölszinén a rézbe vésett vonalakat sötét szinü festékkel újra megrajzolták, végül pedig az ábrázolást kiszinezték. Az ilyetén módon festett képeken a test fekete vagy sötét ibolyaszinü, annak megvilágított és félárnyékos részeit fehér festék jelöli, ellenben a hajazaton, a ruhán, stb. a fényt aranyos festék adja vissza, éppen ugy, mint a minimatur festményeken. A XVI. sz.-ban a szürke festés (grisaille) divott, amelynek fekete alapja van, s ez alapon a fényt és a félárnyékot vastagabban agy vékonyabban fölrakott, esetleg barázdás fehér festék adja vissza; a test vörös szinü. A szürkés festésü képeket kivételképen áttetsző festékkel is szinezték. Az áttetsző zománcfesték alá rakott, előbb említt arany vagy ezüst lemezkékre árnyékot festettek, mely a rétegen át éppen ugy látható volt, mint a lemezkének be nem festett és a világosság hatását visszaadó része. Szürke zománcfestéssel gyakran díszítettek tálakat, kancsókat és egyéb asztali készületeket, melyek a gyüjteményekben sűrün fordulnak elő. A limogesi mesterek közül Monvaerni a legrégibb, akinek nevét ismerjük; 1503-ban említtetik Nardon (Lénárd) Penicaud, akit három hasonló vezetéknevü mester követ. A XVI. sz.-ban merül föl a Limousin-család és a XVII. sz. közepéig tart. Legnevezetesebb a család alapítója, Limousin Lénárd. Hirnevesek még Reymond Péter és Courteys Péter. A XVII. sz. közepe táján Jean Toutin a miniaturfestést összeegyeztette a zománcfestéssel, amennyiben homályos és üvegesedő, a tűzben szinét nem változtató festékkel, a vizfesték módjára, fehér zománcos alapra festett. Ez eljárást később Jean Petitot tökéletesítette és alkalmassá tette kis képmások, kis tárgyak, mint órák, stb. díszeül szolgáló apró alakok, tájképek stb. festésére.

Forrás: Pallas Nagylexikon