Lingg

Hermann Lajos Ottó, német költő, szül. Lindauban a Boden-tó mellett 1820 jan. 22. 1837. az orvosi pályára lépve a müncheni, berlini, prágai és freiburgi egyetemet látogatta; tanulmányai befejeztével Münchenben telepedett le; utóbb katonaorvos lett, de 1851. betegeskedése folytán a szolgálatból kilépett; azóta felváltva Münchenben és Lindauban él. Költeményeinek első gyüjteménye elé (Gedichte 1853) Geibel irt előszót, a második sorozat (Gedichte 2. köt.) 1868. jelent meg, a harmadik 1870. L. lirája általában lemondó, elegikus hangulatu; balladái, melyek többnyire történelmi tárgynak vagy vonatkozásuak, szárnyaló dikciójukkal és a helyzetek plasztikus rajzával hatnak; mindenütt azonban méyl érzésü és gondolatokban gazdag költő. Nagy epikus munkája: Die Völkerwanderung, melynek hőse az elbukó Róma, a kellő koncentráció hiányában szenved; de egyes részletei, különösen az első énekek, rendkivül hatásosak. Egyéb művei: Vaterländische Balladen u. Gesänge (1868); Zeitgedichte (1870); Dunkle Gewalten (1872); Schlussteine (1872). Novellák: Byzantinische Novellen (1881) - Von Wald und See (1883). Drámái: Catilina (1864); Die Walkyren (1865); Violanta (1871); Die Besiegung der Cholera, szatirdráma (1873); Der Doge Candiano (1873); Berthold Schwarz (1874); Die sizilianische Vesper (1876); Macalda (1877); Die Bregenzer Klause (1877); Derr Herr des Feuers (1893). Ezekben is inkább nagy lirai, mint eleven drámai tehetség mutatkozik. L. szerkesztett még egy lirai anthologiát: Liebesblüthen aus Deutschlands Dichterhain (1869) és Ballestrem grófnővel együtt 1883. kiadott egy balladagyüjteményt: Skaldenklänge, Balladenbuch zeitgenössischer Dichter.

Forrás: Pallas Nagylexikon