Lokmán

régi arab mondai bölcs neve, ki ily minőségben a koránban is említve van. Neve annyit jelenti, hogy elnyelő, és ez alapon Bileámmal (l.o.), a bibliában említett pogány prófétával (kinek neve a héber bála" a. m. elnyelni gyökérből származik) szokták azonosítani. A legendában (The L. Legend, Toy, Journ. of American Oriental Society, XIII. köt. 1889) majd mind délarábiai király, majd mind próféta, majd mind abissziniai rabszolga szerepel. Nevéhez az arab irodalomban számos bölcs mondás és tanítás fűzödik. sok gazdátlan bölcsességet L. nevéhez kapcsoltak. Hasonló módon egy a XII-XIII. sz.-ból való állatmesegyüjteményt, mely nem egyéb mint Aesopus meséinek vajmi pongyola arab átdolgozása, L. meséinek neveztek el. Legelőször Erpenius Tamás (Lejda 1615, 1636), újabb időben Freytag (Bonn 1823), Rödiger (Halle 1830), Schier (Drezda 1831, 1839), Cherbonneau (Páris 1846), Derenbourg József (Berlin 1850) adták ki részben irodalomtörténeti bevezetéssel. Régebben az arab nyelv elemi oktatásában szokták első olvasókönyvül használni; de eltértek tőle, mióta késő eredetéről és nyelvezetének gyarlóságáról meggyőződtek. E mesék berber fordítását René Basset adta ki tanulmánnyal a mesék eredetéről és jellegéről (L. berbÉre avec quatre glossaires et une étude sur la légende de L., Páris 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon