Madárposta

A madarak közt az utaztatásra legalkalmasabbak a galambok és ezek közt különösen a postagalambok, mert ezekben van legjobban kifejlődve az az ösztön, melynél fogva nagy távolságokból is haza tudnak találni. A galambokat már az ókorban használták hirek továbbítására, nevezetesen a Keleten, hol valóságos postaállomások rendeztettek be; a khinaiak különösen kedvelik sportját, ők a galambokra sípokat is alkalmaznak, hogy az orvmadarakat tőlük távol tartsák. Újabb időben Belgiumban és Angolországban kapott lábra a postagalamb-kedvelés és sport. Belgiumban mintegy 500 postagalamb-egylet van, melyek galambjaikat utaztatják, versenyeket rendeznek tetemes díjakkal. Legújabb időben pedig Bécsben és Budapesten talált művelőkre. Nálunk a Columbia galambkedvelők körében társult több kedvelő, kik célul tűzték ki maguknak a postagalamb-tenyésztést és utaztatást, vagyis postagalamb-versenyek rendezését. Ezen célja elérésében, tekintve a postagalamboknak hadi célokra való használhatóságát, a közös hadügyminisztérium e kört pénzbeli díjak kitűzésével segélyezte és segélyezi, amennyiben a Przemyslből Budapestre rendezett versenyeire díjakat tűzött ki. Hadügyi kormányzatunk nemcsak támogatja a postagalamb-sportot, hanm maga is űzi, amennyiben Komáromban és Przemyslben postagalamb-állomásokat tart fenn, galambjait utaztatja és fiatal galambokat juttat a tenyésztők rendelkezésére. A postagalambok hasznosságát hadi célokra legjobban bizonyítja a francia-porosz hadjárat, mely alkalommal, midőn a poroszok Párist körülzárták, Páris a külvilággal csakis a postagalambok közvetítésével érintkezett. Az orosz kormány a postagalambok elfogására sólymokat tanított be. Egy postagalambnak repülő sebessége egy perc alatt 800-1000 méter távolság. A postagalambok bizonyos irányból hazafelé való repülésre begyakoroltatnak, ugy hogy először kisebb távolságból eresztetnek ki, azután fokozatosan mindig messzebb és messzebb távolságból, míg végre azon helyről, melytől repültetni óhajtjuk, vagy amely helytől akarjuk a versenyt rendezni, v. a hirmondást eszközöltetni. Amely galambok útközben elvesznek, azok ugy sem érnek semmit, ezekért nem kár. Versenyek előtt megjelölik a galambokat; ugyanis minden versenyző galambjait, illetőleg a galamb szárnyának belsejét a maga bélyegzőjével lebélyegezi és ezeket a versenyt rendező bizottsághoz viszi, hogy az is bélyegezze le saját bélyegével a szárnyak belső részét. Azután a versenyző galambok a verseny helyére, vagyis oda, honnan versenyeznek, elszállíttatnak. Itt másnap v. a meghatározott időben a kisérő v. megbizott által reggel derült időben egyszerre kibocsájtatnak. A galambok erre a magasba repülnek, egy párszor körülkeringenek és irányt véve, haza repülnek. Otthon várják az egyes dúcoknál a bizalmi férfiak pontos órával ellátva a galambokat és mikor egyik megérkezik, az érkezés óráját és percét felirják és az igy kiállított bizonylatot a versenyzőnek átadják, ki ezzel a bizonylattal a galambot a versenyt rendező bizottsághoz viszi, hogy az konstatálja a galamb ugyanazonosságát és megérkezésének idejét feljegyezze. Mármost azon galamb tulajdonosa, mely legkorábban érkezett meg, kapja a legfőbb díjat és igy sorban az utána következők. Belgiumban, Angliában a postagalamb-sportnak egész irodalma van, van szaklap, könyv; nálunk nincs.

Forrás: Pallas Nagylexikon