Mágnesvaskő

(magnetit), egyike a legfontosabb vasérceknek. Anyaga a vasoxidul-oxid (FeO.Fe₂O₃ = Fe₂O₄), gyakran titán tartalmu. Gyakran találni szép szabályos rendszerbeli kristályokban, oktaéderekben, rombdodekaéderben és e kettő kombinációiban, még pedig rendesen benőve valamely kőzetben, kristályos palában, avagy benőve kristályhalmazokban. Vaskos, szemcsés tömegekben telepeket vagy egész sziklákat alkot. Az Uralban és Svédországban nagy kiterjedésü telepek mellett egész magnetit-hegyek vannak. Svédország annyira gazdag M.-ben, hogy egyetlen egy hegyéből, a Gellivarából (Norrbotten tartomány) évszázadokig kitelnék a világ összes vasszükséglete. Alig van összetett kristályos kőzet, melyben apró, sokszor csak mikroszkópos kristályokban magnetit ne volna. Számos bazalt, andezit, melafir és egyéb fekete kőzet fekete szine épp a M. tartalomtól van. A M.-et tartalmazó kőzet felaprózódása és természetes iszapolása folytán számos helyen magnetit-homok lerakodást találni. Igy a Keleti-tenger partvidékén, a Földközi-tenger környékén, a Felső-tó partjain, a Szt. Lőrinc folyó mentén, továbbá Kaliforniában, Oregonban, ahol egyúttal aranytartalmu is. Néhol igen finoman földes tömegekben üregeket tölt ki. A M. vasfekete, ugyanilyen karccal, fémesfényü, erősen mágnesos, különösen a kissé mállott, helyesebben vasoxidhidráttal bevont darabok. Rajta tanulmányozták legelőször a mágnességet. Némely darabjai poláros mágnességet mutatnak, tehát természetes mágnesek. Nevezetes, hogy az egyes M. kristályok sokkal kevésbbé mágnesosak, mint a mállott vaskos darabok. K. 5,5-6,5, fs. 4,9-5,2. Nevét mágnesos tulajdonságától kapta. Plinius szerint egy magnes nevü pásztor amint egyszer az Idahegyen járt-kelt, botjának vashegyét és cipőinek vasszegeit valami kő hirtelen erősen vonzotta. Utána nevezték volna el, ami azonban csak mese lehet, de bizonyítja, hogy már az ókorban ismerték ez ásványt. Nálunk Vaskón (Moravicán) és Dognácskán (Krassó-Szörény) szép kristályokban és megbányászható tömegekben is terem. Az ottani vasbányákban főképen M.-et bányásznak. Szép kristályok ismeretesek a hazaikon kivül Svájcból (Binnenthal), Piemontból (Traversella), D.-Tirolból (Monte Mulatto), az Uralból (Achumatowsk), Stájerországból (Kraubat), Szászországból (Schwarzenberg) stb. A skandináviai, ugyszintén a finnországi előfordulás gyakran vasfénnyel van keveredve, valamint amfibollel, augittel, gránittal, csillámmal, klorittal összenőve. Nehezebben kohászható, mint a többi vasérc, mert igen tömött lévén, a redukáló gázok nehezen hatnak rá, de meg vasoxidul tartalma kedvez a salakképződésnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon