Majoránna

(növ., majoráng Lippaynál, Origanum L., Majorana Tourn.), ajakos fű, mintegy 25 faja kiváltképen a mediterrán vidéken és keleten terem (hazánkban vagy 4). Erős illatu virágai sűrü fűzérekké csoportosulnak, hogy hegyelevelei a kelyhet tulhaladják. A vad M. (Origanum vulgare L., szúfű, fekete gyopár szorokfű, varga majorána, vargák festő füve) egész félméter magas, levele tojásdad, hegyelevele meggyszinü. Virágfűzérje csaknem gömbölyü és sűrün sátorozó. Virága rózsaszin, ritkán fehér. Hazánkban gyakori. Virágzó csúcsa (summitates vagy herba origani vulgaris) mint osztató orvosság használatos, a nép teának is főzi, kivált székrekedés ellen. Füve a gyapjut barna-pirosra festi; komló helyett a sörbe teszik, de az ételnek is fűszere. Éteres olajával (oleum origani vulgaris) kereskednek, gyapotra cseppentve az odvas fog fájását csillapítja. Az igazi M., máskép kobászfűszer (Origanum majorana L. amarakon Theophar.), levele hosszas kerekded, a finom bolyhos szőrtől szürkés-zöldes, virága fehér; Európa D-i, Afrika É-i és Ázsia középtájain terem, nálunk ültetik, jun. és aug. virágzik. Az O. Creticum Hayne fehérmolyhos, Európa D-i részén, kivált Kréta és más szigeten terem. Füve spanyol komló néven, barnapiros olaja pedig mint spanyol komlóolaj ismeretes és orvosság. Az O. dictamnus L. a régiek hires orvosságfüve volt. Krétán és Keleten terem, füvét és virágját (herba et folia dictamni Cretici) még ma is gyüjtik, csomóba kötve Szmirnába és Konstantinápolyba szállítják és mint tisztulást és szülést könnyítő szert árulják.

Forrás: Pallas Nagylexikon