Makart

János, osztrák festő szül. Salzburgban 1840 máj. 29., megh. Bécsben 1884 okt. 3. 1858. a bécsi akadémiának lett növendéke, de már néhány hónap mulva elégedetlenül tért vissza Salzburgba. Tarnóczy salzburgi érsek támogatásával 1859. Münchenbe ment, hol 1861. Pilotynak tanítványa lett és kitünő mestere vezetése alatt tehetsége gyorsan és ragyogóan fejlődött. 1862. Londonban és Párisban, 1866. Olaszországban járt. 1869. meghivást kapott Bécsbe, hol államköltségen műtermet építették számára. 1875-76 telén Lenbachhal és Müller Lipóttal Egyiptomban tartózkodott. 1879. a történeti festés tanára lett a bécsi művészeti akadémián és ugyanaz évben tervezte és vezette az uralkodópár ezüstlakodalma alkalmából rendezett hires diszmenetet. Első művei: Lavoisier a börtönben; Előkelő velencei társaság délutáni mulatsága; Léda; Tündérek megérintik az alvó troubadour lantját (München, Schack-féle képtár). Először keltett föltünést Modern amorettek c. 1868. festett, három részből álló képével (Königshaiden, Pálffy János gr.), melyen ugyancsak mutatkozott már dekorativ tehetsége, ragyogó, érzéki szinezése. Még nagyobb feltünést, de részben megbotránkozást keltett ugyanakkor A dögvész Firenzében vagy A hét halálos bűn c. óriási képe (Firenze, Landau bankár). Ezt követték: Julia a halálos álomban; a hires két Abundancia-kép (a föld és a tenger ajándékai; Berlin, Biumenthal bankár); Velence hódol Cornaro Katalinnak (berlini képtár); Bacchus és Ariadne diadalmenete; Kleopatra a hajón (stuttgarti muzeum); Arab vizhordónők; Wolter Sarolta mint Messalina V. Károly bevonulása Antwerpenbe; Az öt érzék; A nyár (drezdai képtár); Diana vadászata (New-York); A tavasz; stb. Képmást aránylag keveset festett; közöttük Zichy Ödön gr. képét. Amilyen ellenzéssel fogadták eleinte műveit, amilyen népszerüek lettek azután, annyira szokás most kicsinyleni őket. Tagadhatatlan azonban hatalmas dekorativ tehetsége, ragyogó szinezése mely által olyan nagy hatással volt a modern festészetre; bámulatos végre termékenysége, mely annyi nagy festményben nyilatkozott. Dekorativ tehetségével befolyással volt a divatra is. Műterme valódi muzeuma volt a műkincseknek, mintája az izléses berendezésnek. Az ő nevéről nevezték el a M.-bokrétát, száraz virágokból, növényekből összeállított csokrot, melynekhosszu ideig nem volt szabad egy szalonból sem hiányozni. Ő hozta divatba a M.-kalapokat is. V.ö. Lützow, Hans M.- ein Beitrag zu seiner Charakteristik (Lipcse 1887); Vasárnapi Újság (1878. évf. 629); Stiassny, M. und seine bleibende Bedeutung (Lipcse 1895). A bécsi Stadtparkban közelebb felállítják emlékszobrát.

Forrás: Pallas Nagylexikon