Manfred

Szicilia királya, II. Frigyes császárnak és Biankának, Lancia Bonifác gr. leányának fia, szül. 1231., elesett 1266 febr. 26. M. II. Frigyesnek természetes, de későbben törvényesitett fia volt. Atyjától Tarentet kapta, 1254. pedig átvette az apuliai birtokok kormányát. Midőn IV. Konrád 1252. Frigyes császár halála után Szicilia kormányát átvette, M. önzetlenül támogatta őt. Konrád halála után az ország nagyjai M.-et választották kormányzónak, ki eleintén a pápa támogatásával igyekezett trónját megszilárdítani; de midőn a szentszék a Hobenstaufok örökösödését elismerni vonakodott: M. Luceriába a szaracénokhoz menekült s ezek segélyével foglalta el Nápolyt és Sziciliát (1257) és a népnek kivánsága szerint 1258 aug. 11. királynak koronáztatta magát. Igazságosan és kegyesen uralkodott, uralma a szellemi és anyagi jólétet egyaránt előmozdította; amennyiben azonban a pápának hűbérúri jogát elismerni nem akarta, egyházi átokkal sujtatott. A pápával kitört háboruban M. győzelmei dacára sem birta Rómát hatalmába keríteni, mig a pápa idegen segély után látott s Nápolyt Sziciliával 1265. Anjou Károlynak felajánlotta. 1266 febr. 26. került közöttük döntő ütközetre Beneventum mellett, melyben M. hősiesen elesett. Özvegyét, Ilonát, gyermekével együtt elfogták és élethossziglani fogságra itélték. Leányát, Beatrixot csak 22 évi fogság után bocsátották szabadon, M. három fia pedig, Henrik, Frigyes és Enzio tömlöcben végezte életét. M. első házasságából, Szavójai Beatrixtól született leánya, Konstanzia 1262 óta III. Péter aragoniai királynak volt neje és e házasságra alapította utóbb Péter Nápoly és Sziciliára való trónigényeit.

Forrás: Pallas Nagylexikon