Maniu

Vazul, román politikus, történet- és drámairó, szül. Lugoson 1824. Iskoláit Karánsebesen, Lugoson, Aradon és Temesvárt végezte, a jogot Budapesten. Jogi tanulmányainak végeztével 1847. Bukarestbe ment, hol máig él. Mint történetiró Major, mint jogász Barnutiu rajongó hive. Amaz irányban irta: Disertatiuni istorico-philologice (Temesvár 1854: nyelvész történelmi értekezések) és Cercetaribreve asupra origineibreve romînilor (Kutatások a románok eredetét illetőleg) műveit. Mind a kettőben a románság hamisítatlan dák-római származását igyekszik bizonyítani több-kevesebb szerencsével s nagyobb lelkesedéssel, mint tudással. Mint Barnutiu követője irta meg Unitatea latina ?i româniibreve in literatura straina művét (A latin egység s a románok az idegen irodalomban. Bukarest 1869). E munkában hangzik el először az ige, hogy Erdély, Bánát s a Körös vidék a magyarok jogtalan tulajdonai, mit a románoknak visszaszerezniök kell. Irt néhány drámát még ily címen: Amelia (1847); Proscrisul (a számüzött); Monumentul dela Calugarenibreve (a calugarenii emlék); Conjura?iunea luibreve (Catilina Catilina összeesküvése) s más drámákat, mikben mindben mint ultra-román mutatkozik. A Dákoromanizmus utópiájának ő a legszívósabb képviselője.

Forrás: Pallas Nagylexikon