Marcion

keresztény gnosztikus tudós és egy külön keresztény felekezet alapítója a II. sz.-ban. M. a kereszténység fenséges voltától eltelve, másrészt a kisázsiai egyházban fennmaradt zsidós elemek ellen hevesen küzdve, majd atyjától, a sinopei püspöktől, az egyházból kirekesztetve, Rómába ment a II. század közepe körül, hol Cerdon szir gnosztikussal való összeköttetését felhasználta arra, hogy azt a nagy ellentétet, mely szerinte törvény és evangelium, a zsidóság és kereszténység közt van, elméletileg megalapítsa. Szerinte van egy igazságos és egy jó isten; amaz teremté korlátolt erejével ezen hozzá hasonló világot, melyből a zsidó népet kedvencévé választotta, adott ennek törvényt, küzdött e néppel egyesülten a sátán birodalma ellen,de sikertelenül. Ekkor az emberiség iránti szeretetéből elküldte a jó isten Krisztust; akik benne hisznek, teljes boldogságot nyerendenek isten tulvilági országában. M. a többi gnosztikusoktól eltérőleg a hitet és szeretetet eleibe tette a gnozisnak v. ismeretnek; a valódi kereszténység szerinte a szent iratokból merítendő, de ő ilyenekül csak Pál néhány levelét és egy Lukácséhoz közeljáró evangelimot tekintett; erkölcstana eléggé tiszta és szigoru volt, az aszkezisnek, világmegvetésnek tanaival és példájával hirdetője; a zsidóság iránti gyülöletből szombatra böjtöt rendelt. Megh. 170 körül. Követői a marcioniták, már egyházilag rendezett párt a VI. sz.-ig fennmaradtak.

Forrás: Pallas Nagylexikon