Marienbad

város és ismeretes fürdő epl cseh kerületi kapitányságban, 628 m. magasban, a Kaiserwald Dny-i lejtőjén, vasút mellett, (1890) 2119 lak., bizánci ízlésben épített nagy kat. templommal és egyéb imaházakkal, városháza olvasó- és játszótermekkel, szinházzal, fürdőintézetekkel, katonai gyógyintézetekkel. A D-i nyilt részt kivéve, az egész helységet fenyvesekkel benőtt hegyek környékezik, amelyekben szép séták vannak és amelyek lábánál szép villák épültek. Dr. Nehr Józsefnek, Marienbad «orvosi alapítójának» bronz mellszobra, reitenberger apátnak bronz szobra ékesítik M.-ot. Kedvelt kirándulóhelyek közelben a Waldmühle, a Dianahof, az Amalien-Höhe, Friedrich Wilhelms-Höbe (735 m.) és a Stefanie-Höhe; távolabbiak a Mécsery-templom, a Kaiserthurm, Hohendorfer-Höbe (776 m.); 13 km.-nyire a Tepl-apátság jelentékeny könyvtárral és ásványgyüjteménnyel, 8 km.-nyire Königswart-fürdő. M. forrásvizei a hideg alkalikus glaubersósvizek csoportjába tartoznak, amennyiben mindegyik tartalmaz kénsavas nátriumot, de kettő jelentékenyebb vastartalmánál fogva inkább a vasas (Ambrosius-, Rudolfsquelle), egy pedig az egyszerü savanyuvizek közé. sorozható (Carolinenbrunnen). Glaubersósforrásai a Ferdinands-, Kreuzbrunnen és a jóval gyengébb Waldquelle. A források hatásukra nézve megegyeznek a karisbadiakkal és a gyomor- és bélmozgások elősegítésével, a hurutos gyomornyák oldásával kiválóan idült gyomor- és bélbántalmaknál, májbajoknál, elhízásnál tesznek jó szolgálatot. M. környékének laói már a XVIII. században sikeresen használták az ásványvizforrásokat. Szélesebb körben csak a XIX. sz.-ban ismertette meg Nehr orvos. 1818. lett fürdővé és 1868. várossá. 1896. Karisbaddal is létre jött a vasúti összeköttetés.

Forrás: Pallas Nagylexikon