Materializmus

(lat.) az az elvi filozofiai fölfogás, hogy a világ mivolta anyagi, hogy minden anyag, illetőleg erő, mely azonban az anyaggal válhatatlan kapcsolatban van. A M. tehát, habár főleg újabb képviselői a filozofia tudományos jellegét kétségbe vonják, maga is filozofiai, metafizikai nézet, mely minden jelenségét a világnak az anyag elvéből származtatja; ennyiben egységes (monisztikus) felfogás. A M.- pozitiv tartalmánál élesebb és határozottabb negativ oldala. A M. nevezetesen tagadja a léleknek mint külön valónak a létét; a lelki jelenségek az agyvelő működéséből erednek, az agyvelő a lélek, a gondolat az agyvelőnek - mint számos materialista iró mondja - váladéka (secretuma). Hasonlókép tagadja a következetes M. isten létét is; ha semmi sincsen, csak az anyag, akkor külön isten nem képzelhető. Az anyag mindöröktől fogva van; minden, ami van: anyagi; minden, ami történik; az anyag módosulása. Magának az anyagnak a fogalmát a materialista irók nem igen elemzik bővebben; rendesen az érzékeink által észlelhető valót értik rajta, ámbár e kérdésben, valamint az erő fogalmában, nevezetesebb eltérések is vannak köztük. Némelyek az anyagot visszavezetik az erő fogalmára: csak erők vannak; mások az erőt az anyag tulajdonságának tartják; vannak, akik az anyag ily benrejlő erejének tekintik a gondolkodás, az élet tulajdonságát; mások az életet, a gondolkodást az anyag részeinek különös találkozásából hajlandók leszármaztatni. A legtöbben továbbá az anyagot diszkrét, oszthatatlan részekből, atomokból állónak tekintik; ismét mások az anyagot folytonosnak (continuum) fogják fel. A M. nem is mint rendszeres, kikerekített, egyetemes világnézet lép föl, hanem mint negációja teologiai és általában spiritualisztikus meggyőződéseknek, vagy pedig mint természettudósoknak ama jogosult vezérelve, hogy a részletes természetmagyarázatban a jelenségek sorát ne tekintsük különnemü tagok által megszakítottnak. Azért többnyire oly korszakokban terjed, melyekben a természettudományok föllendülése s az egyház ellen forduló ellenzés egyrészt a spiritualisztikus elvek hitelét megingatja, másrészt a materialisztikus magyarázat diadalait hirdeti. Az elméleti M.-on kivül van gyakorlati, erkölcsi M. is. Az erkölcstan terén ide tartozik az a felfogás, mely tagadja, hogy az erkölcsiségnek abszolut mértéke volna, mely voltakép az erkölcsinek még fogalmát is tagadja, hanem minden cselekedet értékét attól teszi függővé, hogy mily hasznot, élvezetet meritünk belőle; ettől a nézettől azonban különbözik az, mely nem az egyén, hanem a társadalom hasznát, javát tekinti cselekedetünk erkölcsi zsinórmértékeül. A közéletben pedig M.-nak bélyegezzük azt a felfogást, mely a féktelen egoizmust, az anyagi haszon és élvezet hajhászását tekinti minden további filozofiai elmélkedés nélkül egyedül okosnak és helyesnek. Az elméleti M. sokszor együtt jár az erkölcsivel, de voltkép a kettő nem függ szükségkép össze.

A M. történetében négy korszakot különböztetünk meg. A görög filozofiában Leukippos és Demokritos fejtik ki az első következetes M.-rendszert az atomisztika alapján és ennek ád, keveset térvén el tőle, Lucretius oly érdekes kifejezést szép költeményében: De rerum natura. Az ókori atomizmust az újkorban Gassendi éleszti fel és utána Hobbes; közel állanak a M.-hoz az angol empiristák. A harmadik korszak a francia enciklopedistáké, kik majdnem mind hajlanak a M.-hoz, de főleg La Mettrie fejti ki rendszeresen, széles orvosi és fiziologiai ismeretek alapján, utána pedig Holbach báró a Systeme de la nature c. nagy rendszeres műben, mely a M.-nak első nagy kodifikálása az újkorban. Újabb lendületet vesz a M. Németországban a mi századunk ötvenes éveiben, erős ellentétbe helyezkedvén a spekulativ filozofia tulkapásaival. Főleg három szóvivője emelkedik itt ki: Moleschott (Kreislauf d. Lebens), Vogt K. (Köhlerglauben u. Wissenschaft és számos munkában) és Büchner L. (Kraftu. Stoff, mely magyar fordításban is megjelent 1872.), különösen az utóbbi szóval és irásban terjeszti a M.-t, széles természettudományi tudás alapján, nagy irói erővel, mely egészen a tudomány népszerüsítése szolgálatában áll. Kitünő művet hozott létre az újabbkori materialisztikus harc: Lange Albert, Geschichte des M. und Kritik seiner Bedeutung in der Gegenwart (folyton új kiadásban, az utolsó 1895.), aki Kant-féle elvek alapján erősen birálja, de méltányolni is tudja a M.-t.

Forrás: Pallas Nagylexikon