Matild

1. szent, Thiederich vesztfáli gróf lánya, az erfurti apácák kolostorában nevelkedett föl. 913. I. Henrik (l. Henrik 34.) német király nejévé lett. Istenfélő, jámbor, szelíd, a szegényekhez jószivü, adakozó volt kis korától haláláig. A nordhauseni, poledeni, nemlebeni kolostorokat alapította. Quedlinburgban 968 márc. 14. halt meg. Emléknapja márc. 14.

2. M., tusciai őrgrófnő, szül. 1046., megh. Bondenóban 1115 jul. 24. Atyja III. Bonifác, Tuscia őrgrófja, anyja Beatrix, lotaiai hercegnő volt. Atyja korán elhalt és ekkor anyja 1054. Gottfriedot, a birodalmi átokkal sujtott és földönfutó lotaiai herceget szemelte ki második férjének, aki egyúttal M.-nak gyámnoka lett. Ez a Gottfried (l. o.) mostoha fiával, a Púpos Gottfrieddal házasította össze M.-t. Ezt a frigyet azonban a halál 1076. fölbontotta. Az özvegységre jutott dúsgazdag M. igen buzgó s aszketa nő volt s egyúttal a pápák rendkivüli tisztelője. Különösen VII. Gergely pápát támogatta pénzével és zsoldosaival. A pápa 1077. a kiátkozott IV. Henrik császár közelgésének hirére M. várába, Canossába menekült, mely azután a császár lealázásának szinhelyévé lett. 1077-iki végrendelete értelmében összes birtokait, sőt a német birodalomtól hübérül kapott birtokait is a pápákra hagyta. A német császárok azonban ismételten visszakövetelték a M.-féle örökséget. 200 évig versengtek és harcoltak a pápák és a császárok ezen örökségért, de tartós sikerrel egyik fél sem dicsekedhetett. Ezt a versengést a tusciai városok, nevezetesen Firenze, Lucca, Pisa, Siena, Arezzo, Modena, Reggio, Mantova s Prma arra használták föl, hogy kiváltságaikat szaporítsák, függetlenségüket kivivják és a lombard városok mintájára maguk között szövetséget kössenek.

3. M., V. Henrik német császár neje, I. Henrik angol király leánya, szül. 1102., megh. 1167 szept. 17. Szülei már 12 éves korában adták férjhez Henrik császárhoz, kinek halála után (1125) hazájába visszatért. Ott atyja trónörökösének jelölte ki és 1128. Plantagenet (Anjou) Gottfrieddal jegyezte el. Mindamellett I. Henrik halála után az ország tetemes része unokatestvérének, Blois Istvánnak hódolt, ki ellen M. és pártja rettenetes polgárháborut kezdett, melyben M. kegyetlenségének számos jelét adta. E miatt London polgárai elvégre elűzték városukból, mire M.-nak bolyongania kellett. Utolsó éveit nagyobbrészt Normandiában töltötte. Férje, Gotfried, már 1151. halt el. Az ő és M. fia, II. Henrik, Blois István halála után (1154) az angol trónra került s ő lett a Plantagenet-család alapítója. V. ö. Norgate K., England under the Angevin kings, 2 köt., 1887, és az I. és II. Henrikhez idézett irodalmat.

4. M., III. Lajos pfalzi fejedelem leánya, szül 1419., megh. 1481. Első ízben Lajos württembergi grófhoz, másodízben (1452) Albrecht osztrák főherceghez ment nőül. Szerette az irodalmat és több költő neki ajánlotta föl verseit. V. ö. Strauch, Die Pfalzgräfin M. in ihren literarischen Beziehunger (Tübinga 1883).

Forrás: Pallas Nagylexikon