Megfojtás
erőszakos halálnem, melyet a nyak mellső felének kézzel való
összeszorítása idéz elő, v. ugy, hogy a fojtó marok a gégét oldalról
komprimálja, v. hogy hátra a gerincoszlop felé szorítja. E két irányu behatás
rendesen egyidejüleg érvényesül, mi mellett a fej és tarkó valamely szilárd
alzathoz szoríttatik v. a másik kéz szolgáltat ellennyomást. A M. jól
megkülönböztetendő a zsinegeléstől (strangulatio) ahol a nyakat valamely zsineg
hurkolja körül, mely azonban nem a test súlya által szorul össze, mint az
akasztásnál, hanem valamely más módon. M.-nál a lélekző cső, illetve a gége
elzárul s igy pár másodperc alatt beáll a fuladási halál; a felső gégeidegnek
rendesen vele járó erőművi bántalmaztatása is hozzájárul a légzés rögtönös
megszünéséhez (Claude Bernard) és ebből magyarázandó, hogy egyetlen torkon
ragadás v. i. a gégének pillanatnyi összeszorítása is halált v. legalább rögtönös
öntudatlanságot okozhat. A helybeli boncolástani lelet az ily tetemeken
hámhorzsolásokban s félholdalaku körömnyomokban áll, mely utóbbiak, mert a
tettes rendesen jobb kezü, hagyobb számuak a nyak bal-, mint jobboldalán, hol
csupán a hüvelykujj körme szokott nyomot hagyni. Máskor a nyak mélyebb
kötőszövetében vérzéseket (suffusiók) v. a gége, sőt nyelvcsont törését
találhatni. Egyebekben a tetemeken a fuladási halál tipikus boncolástani jelei
szoktak mutatkozni, melyek közül az arc elkékülése (cyanosis), a szem
kötőhártyájában és a szempillák bőrében apró vérzések gyakoriak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|