Melodráma

(gör.), zenei műforma, melyben a zenének meglehetős alárendelt szerep jut szemben a szavalóval. Lényege abban áll, hogy valamely költemény mint szavalat egyesülve a zenével, annak hatását közösen emeljék. A szavalónak alkalmazkodni kell a zenéhez, ennek pedig követni amannak az intencióit. Első kezdeményezője Rousseau volt a mult században, aztán többen követték, mint Brandes szinművész, Benda zeneköltő s még mások. Mozart is igénybe vette Zaide dalművében, Beethoven pedig a legmagasabb drámai szinvonalra emelte Fidelio operájának börtön-jelenetében. A magyar zeneirodalom is több ily értékes alkotást képes felmutatni. Ilyen Liszt F. Holt költő szerelme c. zenéje zongorára, Gókai verskölteményére; Huber Károlyé zongora-, hegedü- és hárfakisérettel Gyulai Pél Éjjeli látogatás költeményéhez; Ábrányi Kornélé zongora-, gordonka- s cimbalom-, Kun Lászlóé zongora-, hegedü- s cimbalomkisérettel, mind a kettő Várady Antal költeményére, az előbbié Rákóczi Rodostón s utóbbié Petőfi a Hortobágyon címen stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon