Menabrea

Frigyes Lajos, Valdora marquis, gróf, olasz államférfiu, szül. Chambéryben 1809 szept. 4. Tanulmányait Torinóban végezte, mire előbb katonai mérnök, majd a torinói egyetemen a mekanika tanára lett. 1848. beválasztották a kamarába, ahol a jobb centrumhoz csatlakozott, s utóbb kapitányi ranggal a külögyi minisztériumhoz beosztatott. Az 1859. háboruban mint vezérőrnagy és a mérnöki kar feje vett részt. Midőn szülőföldje, Szavója, Franciaországhoz került, M. Olaszországot választá hazájául. A bekövetkezett békés időben Bologna, Piacenza s Pavia erősbítésén dolgozott, 1860-61. részt vett Ancona, Capua és Gaëta ostromában s 1861. Viktor Emánuel tengerészeti miniszterré tette. 1866. mint Olaszország meghatalmazottja irta alá a prágai békét. A következő évben (okt.) az új konzervativ minisztériumnak elnöke és külügyminiszter lett; ebben az állásban egyrészt Garibaldi ellen kellett fellépnie, másrészt a Franciaországgal való megalázó alkudozásokat, a Ratazzi-kabinet örökségét folytatni. Ezenfelül Cambray-Dignyvel a zilált pénzügyek rendezése körül fáradozott és valami modus vivendit keresett a kuriával. Hiába fáradozott. Az 1869. választások után Lanza szabadelvü kabinetje foglalta el helyét. Utóbb mint a királynak szárnysegédje, a tüzérségi bizottság elnöke s a szenátus tagja fejtett ki hasznos tevékenységet. 1875. megkapta a Szt. István-rend nagykeresztjét, 1876. londoni, 1882. pedig párisi követté lett, hol 1892. maradt. Ily címü munkája jelent meg: La génie italien dans la campagne d"Ancone et de la Basse Italie 1860-61. (Olaszból fordította Festarode E., Páris 1866.) 1893. elvált neje azzal a váddal lépett fel, hogy M. és fia, Károly, Herz Korneliustól pénzt fogadtak el diplomáciai titkok elárulása fejében. Azonban csak a fiura nézve tudták ezt a vádat bebizonyítani.

Forrás: Pallas Nagylexikon