Meseszövés

(eszt.), a drámairás mesterfogása. Aki jól tud mesét szőni, az a költői mesterség csúcspontját érte el. A M. fő alkatrészeit, felosztást: bevezetés, fokozás, fordulat, lebonyolítás szerint már a Dráma c. cikknél fejtegettük. De ezek csak az általános keretét teszik a M.-nek. Ehhez járulnak azután a részletek, a finomságok, az apróságok. Lehet a M. egyszerü v. komplikált. Lehet a cselekvény vagy egységes v. pedig több egymás mellett futó, v. egymást metsző történet összeszövése. Vannak késleltetések, illusztráló melléktörténetek, vannak alluziók, elbeszélések v. kézzel fogható események. Mit kell szinre hozni, mit nem, mit kell sejtetni, mit egész világossággal kitüntetni, hol kell részletesen indokolni, hol nem, hol kell ugrani, hol késni, hol kell a tényeknek, hol az érzelmeknek és hangulatoknak előtérbe lépniük, mindez és sok más a M. mesterségéhez tartozik. A M.-nek raffinementja a cselvígjátékokban, a helyzetdrámákban nyilatkozik. A legjobb mesét elronthatja az, ki nem ért a cselekvények összeszövéséhez. Azért nem ritkán plágiummal vádolják a mestert, ha egy régi elrontott mesét felhasznál és hatásra viszi, ami elődjeinek nem sikerült. Tehát nem az a mester, ki valamely mesét föltalál, hanem az, ki alegjobban összeszövi. A M. finomságairól és változatosságairól még nem létezik kimerítő és kielégítő tanulmány.

Forrás: Pallas Nagylexikon