Mihály

1. lengyel király, uralkodott 1669-73. Wisniowiecki Jeremiás vajda fia, Koribut herceg (Jagelló öccsének) sarja. János Kázmérnak a rendek által kierőszakolt lemondása után választották királlyá, mely méltóságra M. gyöngesége érzettében könnyezve vállalkozott. Nőül vette Eleonore hercegnőt, I. Lipót császár és magyar király hugát, de az oroszokkal és a kozákokkal szemben éppen olyan gyámoltalannak mutatkozott, mint a törökök ellenében és V. Mahmud szultán elvégre gyalázatos békére és adófizetésre kényszerítette (1672). Az ország szerencséjére Sobieski Jánosban jó hadvezére akadt, aki egyévvel M. halála után (1673 nov. 10.) a törököt Khocimnál visszaverte. 1674. ő lett M. utóda.

2. M. Nikolajevics, orosz nagyherceg, I. Miklós cár negyedik fia, szül. okt. 25. A tüzérkarba lépett, melynek soraiban a táborszernagyi rangig emelkedett. 1863. a Kaukázus-tartomány élére állították mint helytartót, 1877. pedig az Örményország elfoglalásával megbizott hadtestet vezényelte, mellyel Karsz várát megadásra kényszerítette és Erzerumig nyomult elő. Az 1878. békekötés után II. Sándor tábornaggyá emelte és újra kinevezte a Kaukázus-tartomány kormányzójává. 1881. Szt. Pétervárra hivták és a birodalmi tanács elnökévé, nemkülönben a tüzérség főfelügyelőjévé tették. 1857 aug. 28. Olga (Cecilia) badeni hercegnőt vette nőül, akitől 6 fia és egy leánya, Anastasia (III. Frigyes Ferenc mecklenburg-schweirini herceg neje) született.

3. M. Obrenovics, szerb fejedelem, született Kragujevácban 1825 szeptember 4., mint Obrenovics Milos fejedelem második dia, meggyilkoltatott a topcsideri parkban Belgrád mellett 1868 jun. 10. Két ízben uralkodott; először atyja lemondása és bátyjának, Milánnak halála után. 1839 jul. 8. a porta Szerbia fejedelmének nevezte ki, de már 1842 szept. 7. kénytelen volt a Karagyorgyevicsok által szított lázadás folytán Zoimonyba szökni. Ekkor a nemzetgyülés családjával együtt száműzte, mire eleintén Bécsben és Berlinben, később pedig romániai jószágain élt. Midőn ismét atyja Obrenovics Milos jutott a trónra 1858., visszatért vele Szerbiába, hol atyja halála után 1860. másodszor is a trónra lépett és uralkodott haláláig. Gyilkosai a Radovanovics-család tagjai voltak, kiket az Omladina-párt bérelt föl. Karagyorgyevics Sándor exfejedelmet, kit sokan az összeesküvés értelmi szerzőjének tartottak, a magyar királyi Kuria a vád alól felmentette. Gyermekeket M. nem hagyott hátra. Özvegye, Hunyadi Julia grófnő, 1876. Arenberg Károly herceget választotta második férjének. M. finom műveltségü és nemes jellemü ember volt, adó- és katonasági reformokat létesített és a törököket a szerb várak kiürítésére reábirta. Belgrádban szobrot emeltek emlékére. Utódja unokaöccse, IV. Milán (l. o.) lett.

4. M., szerb metropolita, szül. Kragujevácban 1830., mint szegény szülők gyermeke. Szerb ösztöndíjjal Kijevben teologiát tanult és pappá szenteltetett, mire a belgrádi papi szeminárium tanára lett. Már 1859-ben Milos fejedelem által szerb metropolitának, azaz a görög keleti szerb egyház fejének neveztetett ki. M. Oroszország buzgó barátja volt és mint ilyen ezen görög keleti vallásu nagyhatalomhoz való szoros csatlakozás mellett küzdött. Midőn a berlini békekötés után Milán király és a haladópárti minisztérium Osztrák-Magyarországhoz közeledtek, M. velük ellentétbe jutott, mely még élesebb lett, mikor ő kénytelen volt Milán király ellen a szerb hierárkia jogait megvédeni. 1883. Milán megfosztotta állásától és ekkor Oroszországba száműzetésbe ment. Milán király lemondása után 1889. visszatért Szerbiába és visszahelyeztetett a metropolitai méltóságba. Mint metropolita ő kente fel 1889 jul. 2. az ifju Sándor királyt Szerbia királyának.

Forrás: Pallas Nagylexikon