Mondatrészek

a nyelvtanban, a mondatnak bizonyos szabályok szerint alakított, szerkesztett tagjai. A fő M.: az alany és az állítmány (l. Mondat). Ezeket kiegészítik a mellék-M. AZ állítmányt kiegészítő mondatrész háromféle lehet: a) állítmánykiegészítő alanyeset, p. Mátyás «igazságos volt», Mátyás «király lett», Mátyás «király maradt»- b) tárgy, melyet az alany cselekvése áthat, p. munkásaink «szénát kaszálnak», «hullatja levelét» az idő vén fája (Arany); c) határozó, mely a legkülönbözőbb körülmények meghatározására szolgálhat, p. « mennybe vittek» angyalok (hely); «tétlenségben él», «henyéléssel tölti» a napot (állapot); «kérlek szépen» (mód); szellő «támad hűs hajnalra» (idő). Az alanyt kiegészítő mondatrész rendesen jelző, azaz olyan szó, mely az alanynak egyik jelét, ismertető jegyét fejezi ki; p. szegény ember szándékát «boldog isten» birja. Azonban jelzője nemcsak alanynak lehet, hanem minden névszónak, p. éppen az idézett mondat tárgyának, a szándéknak, jelzője «szegény ember», sőt magának ennek a jelzőnek is van jelzője: szegény. V. ö. Simonyi, Mondattani vázlatok a Nyelvtud. Közlemények 25. kötetében.

Forrás: Pallas Nagylexikon